NAP

A sugarak elbúcsúztak a falevelektől, a háztetőktől és elindultak a Föld másik féltekéjére, hogy az ottani világot lássák el éltető erejükkel. A sötétség fokozatosan vette át az uralmat. Besimult minden sarokba, repedésbe és követte őt hű társa, a félelem. Minden mozdulatlanná dermedt.

A Nap ismét lenyugodott.

Hirtelen a semmiből, sietős léptek hangja hallatszott az utcában. Egyre gyorsabbá vált, végül fejvesztve rohant. Egy csattanás, majd halk szitkozódás. Újra nekiiramodott, de hirtelen megtorpant. Halk, sziszegésszerű nevetés, egy nyikkanás. Vége.

Ismét semmi nem mozdult.

Az utcában mindenki hallotta a lépteket. Egy ideje már a kacagást is hallják. Sokáig a lépteket sem hallották, de egy hónapban minium egy ház kiürült. Mostmár közönnyel hallgatják, mintha a híreket néznék a TVben. Megesik az ilyen.

Olyan halk volt, hogy még a többiek sem hallották. A csapat büszkesége. Gyorsan besurrant a terembe és leült egy székre. Figyelte a tömeget és bele-bele hallgatott a beszélgetésbe. Aztán felfigyelt a felé közeledő alakra. Széles vigyorral fogadta.

-          Plague! Végre! A késés nem a te stílusod. – Kezetfogtak.

-          Loop, örvendek a viszontlátásnak. Volt még egy kis elintéznivalóm… tudod… kihagyhatatlan. – Még szélesebben vigyorgott. Hegyes szemfogain megcsillant a még egészen friss vér.

Plague, közismertebb nevén, a Mészáros valószínűleg a legvérszomjasabb vámpír volt az egész világon. Kedvtelésből, szükségből és megrendelésre ölt. Sorsát már 800 évvel ezelőtt eldöntötték. A kegyetlen harcost Dzsingisz kán seregéből választotta ki egy vámpír, hogy céljait szolgálja. Ahogy múltak az évek, elkezdte finomítani addig elég barbár technikáját. Azóta megállíthatatlan. Szerette a társaságot, de inkább csendes megfigyelő maradt. Szakmai ártalom. Ma tisztán az üzlet miatt látogatott el erre az igazán illusztris fogadásra.

-          Nem is tudom megérteni. Nem viszed kicsit túlzásba a bulizást? – Loop magában jót szórakozott saját poénján, de Plague felé csak egy arrogáns mosolyra futotta.

Loop szemtelenül jóképű volt, egyetlen szépséghibája, hogy albínónak született. A feltörekvő fiatalok egyik legfigyelemreméltóbb példánya volt, az üzlet és a törtetés tudományával a génjeiben. Nagy tisztelője és jó barátja Plague-nek, bár a külvilág ebből nem sokat érzékelt.

-          Loop, hagyd a hülyeséget, mert ettől inkább elsírom magam. Mondd, mit akarsz, mert a svédasztal túl csalogató ahhoz, hogy sokáig rád tudjak figyelni.

-          OK, figyelj. Valamiféle önjelölt vámpírölő írtja a társaságot mostanában. Az utolsó 2 hétben 11 emberemet porlasztotta el. Aki el tudott menekülni, az meg arról számol be, hogy valami borzalmas természetfeletti szörnyeteg, aki a semmiből veti magát rájuk. Én még nem találkoztam vele, de arról eleget hallok, hogy mennyire kegyetlen a pasas. Úgy éreztem, hogy ideje bevonni téged az ügybe. Ez már a te műfajod.

-          Megtisztelve érzem magam, hogy rám esett a választásod, ó nagy maffiavezér. Jó lesz adrenalin növelésnek. Az utóbbi időben már úgyis kezdtem unni a sok futkározó embert. Ez legalább harcol majd. Vedd elintézettnek az ügyet.  – Loop kissé sértetten vált el megbízottjától, aki szélsebesen indult el a megrakott büfé asztal felé.

Plague nem vette olyan könnyen az ügyet, mint ahogy előadta. Normális esetben nem vitt magával semmilyen fegyvert. Jó érzés volt puszta kézzel ölni, de nem eshetett abba a hibába, hogy ne higgye el, amit gyáva társai összehordtak.

Elővette a legbecsesebb és egyben egyetlen kincsét, a szablyáját. Ez volt az egyetlen tárgy, ami emlékeztette arra a dicső birodalomra, amiért 800 éve élt és küzdött. Felpillantott a falon függő antik órára. Még ezen az éjszakán le akarta zárni ezt az ügyet. Az óra fél 12-t mutatott.

-          Még 6 óra – motyogta maga elé, majd elindult az éjszakába, hogy Loop embereivel

megkeresse a „szörnyet”.

A kórházba ma érkezett vér szállítmány, így a körülmények pont tökéletesek voltak ahhoz, hogy a vámpírölő lecsapjon rájuk. Nem kellett csalódniuk. Ahogy megtámadták a szállítókocsit, hirtelen valami elkapta az egyik vámpírt és mire Plague odanézett, már csak por volt a helyén. Rosszallóan vette tudomásul, hogy Loop-nak megint számolnia kell a veszteséggel. Aztán felnézett, és teljesen ledöbbent. Egyedül volt és az a valami felé rohant. Túl gyors volt ahhoz, hogy kivegye ki vagy mi az. Megpróbált lesújtani Plague-ra, de ő könnyen hárította szablyájával. Ekkor a valami megszeppent és egy pillanatra leállt, hogy pihenjen egy szusszanásnyit. Plague nem hitt a szemének. Egy 20 év körüli lány állt előtte, egyik kezében kard, másikban karó. A vámpír, mikor feldolgozta a látványt elvigyorodott.

-          Ezt nem mondod komolyan! – szinte már nevetett.

-          Komolyabban, mint hinnéd! – a lány rárontott. Megpróbálta megrúgni Plague-t, de az

megfogta a lány lábát és néhány méterrel arrébb hajította. A lány egyből felugrott.

-          Az én nevem Plague. Nagy megtiszteltetés, hogy megismerhettelek.

-          Nail vagyok. Nem fogsz már sokáig ismerni.  – Ismét támadott. Mozgásán látszott,

hogy rendkívül nagy tudású, és sikerült is 1-2 elég erős vágást ejtenie Plague-on. Ám ez nem volt elég a győzelemhez. Egy óvatlan pillanatban Plague hatalmas ütést mért Nail tarkójára, aki eszméletlenül hullott a földre. Plague végezhetett volna vele, ehelyett villámgyorsan elosont a helyszínről. A Nap kész volt rá, hogy újra visszatérjen az égboltra, de ezt a vámpír már nem akarta megvárni. Visszavonult a csatornarendszerbe.

Nyugodtan sétált a csövekben, mikor Loop jött vele szemben. Elég zaklatott volt, vörös szeme ide-oda járt.

-          Elkaptad??? Hol vannak a többiek?? Ez nem lehet igaz! Már megint a veszteség! Viszont biztos elkaptad, hiszen akkor nem lennél itt! Ugye?? Miféle szörnyeteg az? Démon?

-          Nyugodj már le! Nincs semmi gond! Hol a hidegvéred Loopy? Ez csak egy lány! Igaz, hogy nagyon tud és valóban megint 5 mínusszal számolhatsz, de ígérem nem lesz vele több gondod. – Plague gúnyosan vigyorgott zavarodott barátján. Loop, amint

észrevette magát, hirtelen mintha semmi nem történt volna, elővette szokásos közönyös arckifejezését.

-          Rendben. Ebben az esetben megköszönöm szolgálataidat. Valószínűleg remek munkát végeztél. Mit kérsz cserébe? – Plague erre ismét elvigyorodott.

-          Ugyanmár! Barátságból tettem! Nem kérek érte semmit! – Loop-t láthatóan meglepte

a válasz. Plague nem kér semmit. Itt valami nem stimmel.

-          Hát… akkor… rendben. Viszlát. Majd még összefutunk. – Elsietett. Plague még maga

elé motyogta.

-          Igen. Remek munkát fogok végezni. Garantálom neked Loopy, hogy többé nem lesz vele gondod.

Ekkor a háta mögül hirtelen……

-          Ezzel viszont sok gondod lesz! – Nail ismét a semmiből bukkant fel. Plague anélkül,

hogy hátranézett volna, megfogta a lány karját, és maga elé hajította. Nail meg sem érezte. Ököllel telibetalálta Plague vigyorgó képét, aki ettől hátraesett. Nail bele akart rúgni, de a vámpír felugrott és a lány a lendülettől elcsúszott a vizes csatornában és elvesztette az eszméletét. Plague rögtön kapott az alkalmon. Szemfogait Nail nyakába mélyesztette.

Nail rettentően szédült és fájt a nyaka, amikor felébredt. Először elég homályosan látott, aztán kezdett kitisztulni a kép. Egy fotelban ült. Megpróbált felkelni, de lekötözték. Körbenézett. Egy elég rendes szobában volt. Bár nem túl otthonos. Minden tárgy tiszta, és tökéletesen elhelyezett. Mint egy kórterem. Aztán megakadt a szeme a vigyorgó vámpíron. Az íróasztalon ült és meredten őt nézte. Ritka elégedett arcot vágott.

-          Üdvözöllek szerény hajlékomban. Mivel magadtól nem jöttél volna, ezért gondoltam idehozlak. Megkínálhatlak egy kis pezsgővel? Különleges! Pirospezsgő! A színe miatt pláne tetszik. Nos?

Mintha ráfagyott volna a vigyor a fejére. - Menj vissza a pokolba!

-          Na! Milyen modortalanok vagyunk. Ez még tetszik is! – odament Nail-hez és egészen

közelről a lány arcába suttogta. Az arcáról eltűnt az örökös vigyor.

-          Jelenleg nem érdekel, hogy mit akarsz. Most csakis ÉN akarok bármit is, szóval szépen megkérlek, hogy koccints velem. Mit szólsz hozzá? – A mérhetetlen agresszió

ami Plague arcáról tükröződött, életében először halálra rémisztette Nail-t… és mégis. Ekkor lenézett és rájött. A lábát nem kötözte le. Pedig nem néz ki kezdőnek.

Hatalmas erővel találta el Plague-t a legérzékenyebb pontján, aki fájdalmas kiáltás után összehúzta magát. Nail-nek csak ez kellett. Fejbe rúgta. Plague elterült a földön. A lány nagyot rántott magán, amitől a kötél egyik része kiszakadt. Innen már könnyen kifejtette magát. Elrohant, amilyen gyorsan csak tudott.

Amikor visszanyerte az eszméletét, Plague szitkozódott és rettentően dühös volt magára, amiért nem volt eléggé elővigyázatos. Ilyen még SOHA nem fordult elő vele! Most akkor miért? Nem mehetett utána. Nappal van. Leroskadt a fotelba és legszívesebben szétzúzott volna mindent, de ennél megfontoltabb volt.

Nail egyfolytában futott, végigrohant az utcán, be a házba, és magára zárta a szoba ajtaját. Rettegett és közben… mégis. Ráomlott az ágyra. Valami kigurult a zsebéből.

-          Mi a fene? – Felvette. Egy kémcső és benne vér… vér? Miféle vér? Sszz! A nyakam!

Odament a tükörhöz. Meglátta Plague fogainak véres nyomát.

– Ez nem lehet igaz! Akkor ez a vér a…

Plague a csatornában állt és egy általa kialakított kis ablakon figyelte a naplementét. Ez a látvány mindig lenyűgözte, és soha nem mondott volna le róla. Belemerült a látványba. Nemsokára azonban megzavarták a nyugalmát. Lépteket hallott.

-          Mit tettél velem? – Alig hallhatóan beszélt, még nagyon gyenge volt.

-          Megmentettelek. Tudod, hagyhattalak volna elrohadni, mint a többit. Igazán hálás lehetsz nekem.

-          Sosem leszek az. – A hangjából végtelen gyűlölet sugárzott. Hirtelen előrántott egy

karót és saját szívébe mélyesztette. Fájdalmas sikolya egy pillanat alatt elhalt.

Az ablakon beszökő szél lassan szórta szét a Nail-ből maradt porszemeket. 

Plague elvigyorodott. A bolond. Ez sem tudta mi a jó. Elégedetten figyelte, ahogy az égbolt ura lassan eltűnik a horizont alatt és a sötétség újra visszahódítja birodalmát.

A Nap ismét lenyugodott.

Írta: Maxim