Hét fekete vámpír
2004.06.27. 21:58
Hét fekete vámpír
Csontos ujjak markolják a napot. Húzza mind lefelé, Fáradt vére égre, földre csorog. Sűrű fekete lé.
Útnak dőlve, lépek, ahogy tudok. Körülöttem csattog a szél. Az éjjel éhes. Könnyű préda vagyok, ugyanúgy, mint mind, ami él. Ha jönnek már, nincs menekülés. A sziklafal és a vaskerítés mind kevés.
Hét fekete vámpír, szép véremre jár. Nem fáj. Nem fáj. Hét fekete démon, szívem harapja már. Nem fáj. Nem fáj. Belehalok, mégse fáj.
Árva lélek -suttogják a papok-, csússz térdeiden. Ők sem értik, máshol van a titok, én is azt keresem. Félek már, hogy nincs kegyelem. Csak marakodnak bűneimen. Értem sosem.
Hét fekete vámpír szép véremre jár. Nem fáj. Nem fáj. Hét fekete démon szívem harapja már. Nem fáj. Nem fáj. Többé sohasem fáj.
|