Más lettél
2004.06.27. 21:56
Más lettél
Más lettél, Arcodról lepereg a fény, Nem ismernek, mert nem akarnak, Félnek tőled s könnyeik fakadnak.
Én nem félek, Mert ismerlek, Tudom milyen vagy s félhetnék, De nem teszem, mert más lettél!
Nem értelek, ha értenélek rettegnék, Félnék s a hajamat tépkedném, De nem teszem, Mert nem az én végzetem!
Sötétbe burkolózó éjszakai alak, Rémítő külső, ember feletti szavak, Csak rám nézett és én tudtam, Eljött értem az élő halott maga.
Fehér arc, hosszú köröm, Figyelő szem, ajka vér vörös, Fekete haj, magas termet, Ragadozó járás, egy biztos, hogy nem ember.
Csak jött felém és én nem mozdultam, Futhattam volna de nem tudtam, Lépésnyire volt tőlem s nyakamra vetette magát, Fura volt, de nem fájt.
Eszméletlenül a földre rogytam, Fájt mindenem s éhes voltam, De valami mást akartam, Vérre fájt a fogam...
Szembe jött velem egy eltévedt kislány, :-Segíts félek!! Nem találom az anyát!! Már nem hallottam mit mond csak a nyakát láttam, S már rá is vetettem magam.
Nem maradt más csak vér tócsa s halott gyermek, S gyűlöltem azt amit tettem, De muszáj volt, tudom, Olyan volt mintha nem lenne bűntudatom...
|