Vörös fény

  Szemedbe néztem 1 pillanatra,
  Megigéztél 1 pillanatra.
 
  Csillogó szemedben kerestem lelkem mélyen elrejtett tükrét
  de nem találtam mást  csak a vörös fényt.

  Izzás melyben lelkem s lényem egyaránt megnyugszik,
  sok kérdés. Vajon ez nyugtalanít?
 
  Nem! Inkább izgat,izgat, hogy más vagy mint 1 ember,
  unalmas átlagos ember.

  A  Te életed izgalom és tűz,
 amíg az enyém unalom és nyűg!

 Kell, hogy legalább álmaimban szeress, forrón magadhoz húzz,
 és a fülembe súgd, hogy  senkit nem szeret úgy: mint engem.

  Szomorú illúzió csupán, hogy vámpír vagy,
Angel vagy,
 nem az enyém vagy!

  Holdfényes éjjszakákon hozzád szállnak halk szavaim,
  ugye érzed Angel: Sajnos nem vár ránk semmi.

(írta: evelayn@freemail.hu)