Tudod, hogy nincs bocsánat

 Tudod, hogy nincs bocsánat,
  hiába hát a bánat.
  Légy, ami lennél: férfi.
  A fû kinõ utánad.

  A bûn, az nem lesz könnyebb,
  hiába hull a könnyed.
  Hogy bizonyság vagy erre,
  legalább azt köszönjed.

  Ne vádolj, ne fogadkozz,
  ne légy komisz magadhoz,
  ne hódolj és ne hódits,
  ne csatlakozz a hadhoz.

  Maradj fölöslegesnek,
  a titkokat ne lesd meg.
  S ezt az emberiséget,
  hisz ember vagy, ne vesd meg.

  Emlékezz, hogy hörögtél
  s hiába könyörögtél.
  Hamis tanúvá lettél
  saját igaz pörödnél.

  Atyát hivtál elesten,
  embert, ha nincsen isten.
  S romlott kölkökre leltél
  pszichoanalizisben.

  Hittél a könnyü szóknak,
  fizetett pártfogóknak
  s lásd, soha, soha senki
  nem mondta, hogy te jó vagy.

  Megcsaltak, úgy szerettek,
  csaltál s igy nem szerethetsz.
  Most hát a töltött fegyvert
  szoritsd üres szivedhez.

  Vagy vess el minden elvet
  s még remélj hû szerelmet,
  hisz mint a kutya hinnél
  abban, ki bízna benned.

  József Attila