A nevem Angel. 244 évvel ez elõtt születtem Írországban. Kis város, jó család. 27 évnyi jelentéktelen élet után találkoztam egy asszonnyal. Azt ígérte, olyan világot fog mutatni nekem, amilyet még nem láttam. Nem viccelt.
Az élet vámpírként állandó izgalom volt. Hatalom, veszély, ruhák. Jó ruhák. Az is egy plussz, hogy sosem öregszel. De végül az egész az ölésrõl szólt. A cigányok, az én tapasztalatom szerint, nagyonis bosszúállók. Megátkoztak. Visszaadták a lelkemet, a lelkiismeretemet. Együtt kellett élnem mindazzal, amit tettem, örökké kellett élnem.
Egy másik nõ tudta csak megmutatni nekem, hogy végtelen életemnek mégis van értelme. Buffynak hívták.Valószínüleg ismerik õt. Õ volt az elsõ szerelmem. Nem mondom, hogy könnyû kapcsolat volt. De legalább igaz szerelem volt. Azt hiszem, tudtam hogy nem tarthat örökké. Tudják, a cigányok jól megvicceltek. Ha valaha, egy pillanatra igazi boldogságot élek át, a lelkem megnyugszik.És elveszítem. Újra szörnyeteggé válok. Szóval el kellett jönnöm. Ki akartam zárni a világot. Nincs többé szerelem. Nincs többé fájdalom. Nincsenek démonok.
Azt hittem az élet nem tartogat több meglepetést számomra.. 244 évnyi élet után, azt hittem, már mindent láttam.
Aztán megérkeztem Los Angelesbe...