|
|
Novellák |
|
Restart, a vámpír - Másolat
2007.01.06. 20:51
| Másolat
Lassan porlott szét a talpunk alatt, így aztán mindenki pusztított rajta valamit, aki csak megfordult az utcában. Még az is, akinek életében fel sem tűnt, hogy ott gubbaszt a magasban az ereszek és letört orrú kariatidák között (a vakolatig pucér, porló gipszputtókról ne is beszéljünk). De míg az utóbbiak csendesen fogytak rozsdás drótvázukig, a vízköpő, sokáig megingathatatlanul uralta a tetők és ereszcsatornák szintjét, szilárdságának gőgjét festve az égre. Pedig ő is csak másolat volt, - mint minden és mindenki ebben az utcában, - egykor királyi gargoyle elődeinek gyenge utánzata. Hogy a láthatatlan tartóváz öregsége, vagy saját akarata volt-e, már nem derül ki, de egy nap lezuhant a párkányok derengéséből az ismeretlen mélybe, első és egyetlen útjára. Hosszú volt, hosszabb mint a mozdulatlan évszázad odafent, repülés közben az eddig egynézetű világ szilánkjaira hasadt, és mindegyik rész darabonként a teljes látóhatárt mutatta más-más variációban. A vízköpőnek látnia kellett mind, - bár megértenie nem sikerült - utoljára még saját tükörképe is felvillant egy kirakatban, és ő, aki a madarak kecsességével mérte magát, meglepődött torzságán. Ezzel a meglepetéssel a kőarcán csapódott a kockakőnek.
***
A tető pereméről a Macskaféle nézett utána, majd lustán a gargoyle megüresedett helyére sétált, leült és mosakodni kezdett. Igazából csak szokásos bolyongására indult az éj testében, de most a régóta áhított és szabaddá vált helyet muszáj volt birtokba venni. Na, nem mintha nem az övé lett volna minden, az ereszcsatornák fölött, de azért nem árt ezt másokkal is tudatni. Ásított egy hatalmasat mint aki már előre unja egy kicsit amit tenni fog, de azért tudja a dolgát. A mosakodó szertartásra sem neki volt szüksége, hanem ennek a helynek, amin elhagyatva lógott még néhány emlék néhai lakójából. Körbejárt a beszögellésben, saját magára visszamutató mozdulatokkal, és mert jó kedve volt, bársonyos jelenlétével töltötte be az egészet. Aztán összegömbölyödött ünnepelni új birtokát, lehet, hogy még dorombolt is hozzá. Hallott valami reszketeg hívást, de jogos önérzete szerint az ilyesmi nem elég az ő megszólításához. A kivételes tehetségét így kérni az éj egyéb, - tőle amúgy rettegő - lényeihez, ez kevés... nagyon kevés.
***
A szemben álló házból Anomália reménykedve bámulta a Macskafélét, mivel éppen egy új rítussal kísérletezett. Azt hallotta, hogy az ilyen lény mágikus erővel bír, pl. képes a démonokkal beszélni, de láthatóan hazugság volt ez is, mint a grimoire-másolat egyéb szentenciái, hiszen a szemben kunkorodó nem reagált. Azért maradt némi bizonytalansága, valami azt súgta, hogy a sárgán izzó szemek nem véletlenül hunyorognak olyan szemtelenül. |
www.restartavampir.freeblog.hu |
|
|
|
|