|
Hét Kilenced, személyes napló
Annie Flower 2004.03.21. 21:09
unalmasak ám a föciórák...
- Hét Kilenced, személyes napló
-
- Elõször gyûlöltem a Voyagert,
- Mert elrabolt, és megszökött.
- Utáltam a Kapitányt, Mert mit tett?
- A borgtól kiszakított engem.
-
- Rettegtem, mert egyedül voltam,
- A fejembõl nem volt, csak egy hang.
- Rémült voltam a magánytól,
- Kitaszítottan a Kollektívából.
-
- De rájöttem, hogy az egyéniség,
- Nem büntetés, hanem ajándék.
- És hogy itt nem vagyok magányos,
- Már szereztem néhány barátot.
-
- Lassan újra emberré váltam,
- És jobb volt mint a Kollektívában.
- De egy hátránya volt az egésznek:
- Tökéletes már sohasem lehetek.
-
- Aztán a Voyager borgokba botlott,
- És én hallottam fejemben a hangot.
- De a sok hang, amit úgy szerettem,
- Mostmár halálra rémített.
-
- Nincs kétség: ember akartam maradni,
- Az egyéniségemet megtartani.
- És a Kapitány mindenben segített,
- Megmentette a hajóját, és engem.
-
- Elõttem õ volt a példakép,
- A négy borg nevelésénél.
- Nem vallanám be senkinek,
- De mintha az anyám lenne.
-
- Õ az anyám, s mintha lenne apám is,
- Mert apámnak tekinthetem a Dokit.
- Sõt, néha úgy érzem van gyermekem,
- Az ikrek, Mezoti és Icheb.
-
- És végül ott van Chakotay.
- Ki nekem õ? Nem tudom én.
- De nélküle néhány pillanatra,
- Majdnem tökéletesnek érzem magam.
-
- Annie Flower
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
