20. the record release

Gerard: - koncerten – oké, köszönjük mindenkinek, hogy eljött, ez a koncert az új lemez miatt van, örülünk, hogy egy csomó barátunk itt van, tényleg, köszönjük mindenkinek.

Mikey: a lemez megjelenése utáni koncertre teljesen elfogytak a jegyek. Emlékszem, hogy ott volt 2500 ember. És látni azt a tömeget, hogy egyszerre mozog, és énekli a dalokat, az egész megható volt.

Kamerás: a mai nap.....?

Ray: az év 2004, és a nap az új lemez megjelenésének a napja.

- Revenge reklám -

Brian: a legviccesebb dolog a Three Cheers For Sweet Revenge-el kapcsolatban az, hogy megegyeztem a kiadóval, hogyha el tudnánk adni öszvisz háromszázezer példányt, már boldogok lennénk.

Gerard: a lemez jól fogy, ezért vagyok extra izgatott.

Brian: és tudod, az első hétre kábé háromezer eladott példányt jósoltam, és nem is tudtuk, mi fog történni, és már a legelső nap egy csomó hívást kaptunk, hogy milyen jól mennek a dolgok, és szerintem akkor fogtuk fel, hogy valami fura dolog fog történni.

Gerard: több, mint tizenegyezer lemez.... rögtön az első héten.

Mikey: Aztageci! ÉÉljen! Öreg, ez több, mint amennyit az elsőből eladtunk basszott két év alatt!

Mikey: öreg, szerintem az anyukám vett egy csomót -

Brian: és a tény, hogy a legelső napon kétszer annyi példány fogyott el, mint az előző lemezből összesen, felfogtuk, hogy valami nagy dolog van készülőben.

Mikey: - kábé 10.999-et.

Brian: utána folytatták a munkát egész nyáron...

- a lakókocsiban -

Chris: Öreg, megint eladtatok kilencezret múlthéten, és a ti számotokat kérik a második legtöbben a K-Rock-on a U2 és Gwen Stefani mellett.

Brian: és utána csak jó hírek jöttek. Kábé 120 ezer lemezt adtak el azon a nyáron.

21. „the next big thing”

az MCR első tévés MTV-s  megjelenése:

nézzünk bele a My Chemical Romance életébe

Gerard: anyu és apu mellett felnőni fura volt, az egész háztartás, és a családtagok elég furák.

- szeptember 11 idején Gerard egy frissen diplomázott művész volt, aki otthagyta a képregényrajzolói munkáját, hogy teljes idejét a bandával tölthesse. Az ő munkája díszíti az új album, a Three Cheers For Sweet Revenge borítóját is. Egy album, amit a banda horrorfilmek iránti rajongása inspirált. -

Gerard: egy csomó rossz filmet nézek, és nagyon szeretem a képregényeket. Szerintem néha a fikció a legjobb metafora. Néha a fikcióra inkább lehet tényként tekinteni.

---

Gerard: nézd csak az újságot, itt vagyunk benne. A kép San Fransisco-ban készült.

Kamerás: milyen újság ez?

Gerard: Blender. A borítón Dave Chapelle van, ami tök jó dolog.

Gerard: egy fotózásra készülünk

Kamerás: és mi lesz a fótózáson

Gerard: bevérezzük magunkat (???)

...

Ray: ez eléggé unalmas... ugyanolyan, mint a többi fotózás. Mindig unalmas, ott van a sok hülye beállás, és hogy bámulni kell a kamerába, meg mogorvának kell látszani.

Ray: komolyan, volt egy pont, ahol minden egyes fotózáson valamilyen szinten vér is volt

Frank: nem is jut eszembe egy se, ahol ne lett volna

Gerard: nincs is semmi gondom vele, csak már csináltunk két ilyen fotózást. Az első az összevérezett pom-pom lányokkal volt, és a második a Kerrang! – nak készült, ahol össze volt vérezve a kezünk...

Gerard: ez részben a mi hibánk volt, tényleg, mert amikor elkezdtük a fotózásokat, az elsőnél azt mondtam, hogy nosza, borítsuk be magunkat vérrel!

22. from sky high to rock bottom

Gerard: rosszul vagyok attól, hogy már mindenhol az arcomat látom.... de nekem meg van engedve, hogy rosszul legyek tőle, mert ez az én kib..ott arcom.... érted amit mondok?

Gerard: fogtok majd inni este?

            rugjunk be majd együtt később

Gerard: likőr kell

kamerás: Hé, Gerard... lefilmeztem, ahogy hánytál

Gerard: tudom... láttalak... láttam, hogy arra vagy valamerre...

kamerás: megint hányni fogsz?

            - Gerard hány -

Gerard: jobban leszek

Brian: kevesebb, mint egy évbe került, és ő (Gerard) elért a mélypontra…  és amikor elért a mélypontra, ez tartott egy hétig... ez kábé 2004 júliusában volt… ők valamerre nyugaton voltak (Central Time), én meg Brooklynban (Eastern Time).. szóval hajnali ötkor telefonáltak

Gerard: sosem akartam, hogy a banda egy Vh1 – es ’Behind The Scenes’ féle történeten menjen végig, amikor minden összedől. Nem akartam, hogy ez történjen.

Brian: az első néhány alkalommal Gerard nyitott a külvilág felé azzal, hogy elismerte, hogy problémája van, az utána következő néhány alkalommal küzdött is a problémái ellen, és végül ott volt ő, és meg akarta ölni magát

Gerard: az egész miatt öngyilkos akartam lenni... addig is volt már, hogy pár alkalommal öngyilkos akartam lenni, de sosem volt ennyire súlyos a helyzet... arra a pontra jutott el az egész, amikor az öngyilkosság egy menekülési út lett, és ekkor válik súlyossá a helyzet, amikor úgy állsz hozzá, hogy akármi rossz dolog fog történni, csak megteszed, és utána minden rendben lesz, és minden el fog múlni... ez volt az, amikor az ital, és a gyógyszerek abbamaradtak

Brian: reggel fél nyolckor hívott fel, beállva, és beismerte, hogy nem csak ivott, és gyógyszereket szedett be, hanem elkezdett kokaint is bevenni, és ez úgy hatott, mint egy arculcsapás, és csak azt tudtam mondani, hogy ó, basszus...

Gerard: az embereknek úgy kell élniük az életüket, ahogy akarják, és ez rendben is van, és nem is akarok senkinek se prédikálni, az emberek ihatnak alkoholt, mert tökjó, csak nálam nem működött

Brian: ott volt az az utolsó telefonhívás, hogy meg fogja ölni magát, és nekem le kellett beszélnem róla, szóval beszéltem hozzá, és vártam, amíg a drogok  hatása  valamennyire elmúlik, és mondtam neki, hogy ébressze föl a turnémenedzserüket, aki akkor aludt, és fel is ébresztette, utána tettek egy sétát

Gerard: a banda igazán hitt bennem, és emiatt a banda megint megmentette az életem

Brian: akkor sétáltak, és felhívtam Jerry-t, és elmondtam neki, hogy mi történt és Jerry egy straight edge srác, de akkor félretett minden ellenérzést és előítéletet, nem volt ideges amiatt, hogy Gerard mindezt a háta mögött csinálta, nem volt letört se miatta... Jerry húzta ki vele a következő két órát, amíg végre kifeküdt, és ágyba kerülhetett

Gerard: azt akartam, hogy győzzünk, és hogy valami jót tegyünk, hogy harcoljunk a jóért... tudtam, hogy meg tudom tenni, és ezért le is tudtam szokni

Frank: Gerard leszokott... most már teljesen józan

Brian: attól a naptól kezdve 17 napon belül teljesen félretett mindent

Interjús: a zene hajt téged?

Gerard: aha, a banda kétszer mentette meg az életemet....

Interjús: hogy érted azt, hogy kétszer?

Gerard: először akkor, amikor elindultunk, akkor depressziós voltam, másodjára, amikor alkoholista... megmentette az életemet, mert célt adott, ami nekem akkor nagyon hiányzott az életemből, és csak folyamatosan romboltam azt, aki voltam, és tudtam, hogy így semmit se fogok érni..

            a banda megmentette az életem,  és most itt van, hogy mások életét is megmentse

Frank: hihetetlen munkát végzett a kijózanodással kapcsolatban... nagyon jól végigcsinálta

Kamerás: miért késtetek?

Gerard: mert enni akartunk egy étteremben. Nem inni, nem bulizni, csak akartunk egy vegetáriánus hamburgert.

Gerard: annak örülök, hogy túljutottam az egészen, és úgy éreztem, hogy ez hozzájárult ahhoz, hogy helyem legyen a bandában... pláne, hogy My Chemical Romance-nek hívnak minket, nem? Nem ironikus?

23. becoming a new band

Gerard: - koncerten – ha te magad, vagy akárki ismerősöd, depresszióval küzd, muszáj, hogy beszéljetek valakivel. A legjobb barátotokkal, anyukátokkal, valakivel a suliból, nem érdekel, hogy kivel, de az nem éri meg, hogy öngyilkossággal ba..átok el az életeteket.

Gerard: a ’Face To Face’ turné óta sok minden megváltozott. Egy új dobosunk van, Bob, Chicago-ból, akit nagyon szeretünk, én is kijózanodtam teljesen, ami nagy mértékben megváltoztatta a koncerteket, az éneklésem sokkal jobb lett...

Frank: szóval ott volt a sok hatalmas változás a banda részéről

Mikey: egy teljesen új banda lettünk

Frank: Bob egy nagyon kétséges pillanatban csatlakozott hozzánk, mert senki se tudta biztosra, hogy mi fog történni. Gerard kijózanodott, és elvesztettük a régi dobosunkat.

Brian: a döntés meg lett hozva, és Gerard akkor még teljesen ki volt, a lemez viszont elkezdte tényleg tenni a dolgát, vagyis elkezdett hatni, és én folyton azon gondolkodtam, hogy bassza meg, itt van ez az album, ami legendás lehetett volna, de nem fog az lenni, mert a banda nem fogja átvészelni ezt az időszakot.

Gerard: amikor végleg kijózanodtam, ami augusztus 11-én volt, már 6 vagy 7 napon belül újra turnéznunk kellett, nem csak egy teljesen új dobossal, de gyakorlatilag egy új énekessel is, mert sose léptem fel azelőtt józanul. Rémisztő volt. Az első koncert az volt.

Frank: nagyon örültem, hogy Bob ott volt, de Gerarddal kapcsolatba meg féltem.

Ray: (Bobnak) ne izgulj azon, ha néha elrontod, csak menj ki, és mutasd meg nekik.

Frank: és három show után azt mondtam, hogy azta, ilyennek kellett volna mindig is lennünk.

Brian: úgy látszott, hogy a tornádónak vége lett.

Mikey: Japánban voltunk, és a kiadó adott nekünk egy dvd-t, amin a Summer Sonic koncert volt rajta, az volt Gerard utolsó turnéja, ahol részeg volt. És megnéztem, akkor még ott volt a régi dobos is. És néztem, és csak azt tudtam mondani, hogy ezek már nem mi vagyunk, már egyáltalán nem így játszunk, már nem így viselkedünk. Ez egy teljesen más banda. Tulajdonképpen végig se néztem, közbe kikapcsoltam.

tovább>>>