15. the next level

Frank: én nem tudom mi volt ebben a bandában. Ahogy a gitárok, vagy az ének szólt, de bejött.

Gerard: Láttad, ahogy az egész kifejlődött. Valami, amit még senki sem csinált azelőtt, az egész nagyon különleges volt, és a szívedben érezted, hogy ez egy nagyszerű banda, ha nem rontjuk el, akár legendás is lehet.

Brian: ez volt az a pont, amikor csatlakoztam hozzájuk, és azt mondtam, hogy oké, Európában fogtok turnézni, amit azelőtt nem csináltak, még az USA-t se hagyták el egyszer se. Elmentek Európába, és ugyanúgy egy kisbusszal utaztak, mint ahogy az USA-ban. Az egész egy pokol volt. Akkor majdnem minden addigi vagyonomat erre költöttem, mert egyszerűen nem volt pénzük. Európa fantasztikus volt, mert például elmentek Németországba koncertezni, ők, ez a pici banda New Jersey-ből, utána jött Spanyolország, és ott a fiatalok maguk csinálta MCR-es pólókba voltak. És ez emberileg, és banda szinten jót tett nekik, és menedzserileg is jót tett nekem. A banda egyre csak nőtt.

Gerard: mindenképpen egy kihívás volt az, hogy a banda a következő szintre lépjen. Amikor elkezdtük, akkor teljesen más volt minden, az egész egy katartikus élmény volt, veszélyes, és piszkos, és működött az egész. De utána ahogy jöttek az események, egyre komolyabb lett az egész, már dolgozni kellett a dolgokon.

16. signing to a major label

Frank: oké, mondd azt, hogy ez nem nevetséges. A My Chemical Romance telefonhívásokat kapott nagyobb kiadóktól, amikor még egy koncertünk se volt, csak próbáltunk.

Talán a második héten azután, hogy én is bandatag lettem, elmentünk inni egy nagyobb lemezkiadóval.

... és mindez csak azért volt, mert Jersey-i voltál.

végig se tudtál úgy menni az utcán, hogy egy ügynök egy nagy kiadótól ne ugrott volna eléd valami sikátorból, hogy vehessen neked egy italt.. és csak azért, mert Jersey-i voltál.

és az Eyeball Records-hoz szerződtünk le.

az tiszta őrület volt. A nagy kiadók mindenhol ott voltak. Egyszer játszottunk egy Philly-ben egy pincében. A közönség 5 emberből állt, az egyikük egy hajléktalan volt, aki felvette a koncertünket, és megpróbálta a végén eladni nekünk a kazettát. Egy másik ember a közönségből pedig egy ügynök volt egy kiadótól.

Gerard: amikor beindultak a dolgok, egyre több emberrel kerültünk kapcsolatba, akiknek általában kedvesen megmondtuk, hogy hagyjanak minket békén.

Frank: azt mondtuk, hogy ez nevetséges, kérjük hagyják, hogy a banda megmaradhasson annak, ami.

Gerard: szóval kábé egy évet vártunk, mire leszerződtünk valahova.

Gerard: - koncerten – alkalmanként, néhány szemétállat a saját mocskos hasznára akar felhasználni titeket. Tudjátok, hogy mit kell nekik mondani? ’Nem fogsz tudni eltaposni!’

Rádiós: szóval ki az A&R menedzseretek?

Gerard: Craig Aaronson

Craig Aaronson (Reprise Records): A My Chemical Romance-t az előző lemezük óta ismerem, amikor még az Eyeball Records-nál voltak. Ez tipikus példa arra, ahogy a dolgok mennek. Láttam, hogy mi történik velük. Kiadtak egy lemezt, leszerződtek az Eyeball-hoz, kiadták maguktól a lemezüket, egy csomót turnéztak, és önmaguk építették ki a rajongótáborukat...

Rádiós: hogy kezdődtek el a dolgok?

Gerard: először New York-ba utazott, hogy MJ-vel tárgyaljon (????)

Craig: Hosszú tárgyalásaink voltak együtt a bandával, ez hosszú időbe telt, nem tudom, kábé 9 hónapba...

Rádiós: volt valami oka annak, hogy Craig-et választottátok?

Gerard: ... megpróbálta leszerződtetni ...-t kétszer, a Jimmy Eat World-öt kétszer, mindkettőjük különböző lemezkiadóknál volt. Amikor ő tényleg szeret egy bandát, akkor a banda nem tud mit tenni ellene, és ezt mi is láttuk.

Craig A: óvatosak szerettek volna lenni, úgy voltak vele, hogy mindent a maga idejében. Tulajdonképpen egy csomó elemzés után sikerült megnyernünk őket, és szerencsénkre leszerződtek a kiadónkhoz.

Gerard: annyira bosszantott minket, hogy különböző bandák gazdagodnak meg abból, hogy lemásolják a barátaink zenéjét, teljesen átvéve a hangzást, majd felnagyítva, eltorzítva a magukénak mondják. Mi nem akartuk, hogy velünk is ez legyen, nem akartuk, hogy velünk is ezt csinálják. Nem akartuk, hogy valaki átvegye a hangzásunkat, utána azzal legyen híres. Akkor ki értené meg azt, amit mondani akartunk? Azt mondtuk, hogy bazz, ha így kell lennie, szerződjünk át.

Craig: Amint átkerültek a Warner Brothers-höz, elkezdődtek a beszélgetések az új albumról, utána megcsinálták a lemezt, és ennyi, ennyire egyszerű. Akkor kezdődött, és azóta a dolgok egy nagyon természetes úton haladnak.

17. revenge

 Gerard: Revenge tényleg maga a banda. A Bullets-nél a banda még kereste önmagát, és a Revenge-nél lett belőlünk tényleg My Chemical Romance.

Amikor a Revenge-t csináltuk, az már teljesen más tészta volt.

Ray: a Revenge-nél találkoztunk először olyannal, hogy előmunkálatok.

Gerard: ott volt egy hatalmas stúdió, sok pénz, mindenféle elvetemült műszer, mikrofonok, amik egymagukba többe kerültek, mint az első autód...

Kamerás: Gerard, mi volt az első autód?

Gerard: egy Subaru XT (???), szürke volt, szóval sosem kellett lemosni

Ray: tudod fura volt az első lemez felvétele után... kicserélni a régi gitárhúrjaid....

Gerard: egy csomó kellék állt rendelkezésre

Ray: ott játszani egy nagy stúdióban, és játszhattam ’vintage’ (??) gitárokon.

tovább>>>