129. Conversations with dead people

Egy bárban ültem, magamban, teljesen magamban, nyugodtan, valami kis piát iszogatva. De látnád, hogy ilyenkor mi száguldozik az agyamban... Még mindig nem tudom, hogy mit higyjek, hogy mit akarok, hogy ki vagyok. De amikor leült oda mellém egy fiatal lány... csak beszélgettünk, nevettünk, ahogy minden normális ember, ahogy immár az én egyik részem is, de valahol belül tudod már egész mást akartam. Amit mindig is...
Kísértem a lányt, és végig olyan kedves voltam, nagyon kedves...
Aztán amikor már csak kettesben voltunk, valami történt... Valami furcsa köd ereszkedett az agyamra, az egész testemre, és éreztem, hogy már valaki más uralkodik bennem. Aki ezt az egészet akarta, hogy itt legyek most ezzel a lánnyal... valahol titokban.
Aztán felöltöttem a démoni arcomat, és megöltem a lányt.