A lélek és a semmi

Láttam meghalni magam

Ma éjjel negyedszer

Láttam ahogy a halál

Azzal az ostobba köddel beteker

Addig folytja ezt a véres testet

Addig szorítja, míg a hegek

Felszakadnak és kizuhog belőlük

Minden ami bent van, a vér,

A lélegzet, a csont, a lélek

S minden szétfolyik és elveszik

Csak a lélek marad

És ijedten nézne körbe

Ha ugyan képes lenne

Az ijedségre s a nézésre

Elszivárogna, a semmibe veszne

Ha tudná, hogy hol a semmi

Vagy hogy kell ezt tennie

És a halál nem segít

Hisz a dolgát már megtette

Otthagyja az árva lelket

Láthatatlan közszemlére

És ő ugyan most mit tegyen?

Alaktalan, szervezetlen lebeg,

Csúszik, villog, oszlik, remeg

És mind hiába, még mindig nem érti

Amit a vacak testben sem értett

Még mindig nem ért semmit sem

Persze, hisz az az igazság

Nincs is mit értenie szegénynek

Hiába magyarázni a vágy benne éget

Nemcsak a test sebes

Szegény lélek is gyártáshibás

Hogy ilyeneket kérdez

Márha lenne gyártása, de nincs

S kérdi, akkor hát honnan,

Mi végre?

Válasz nem ékezik, hiszen hát

Ki is válaszolhatna rá

Meg hát válasz sem létezik

Hát az meg hogy lehet?

Miért, ki mondta, hogy van?

Nem, nincsen semmi sem

És minden csak úgy van

A lélek meg mit tegyen?

A visszatér hát a testbe

Miért ne

Hiszen nem jutott előbbre

Hány éve is már?

Számít ez?

Olyan nincs, hogy idő

Emlékek vannak

Torzak, hiányosak

Tán csupán csak érzetek

Sebes lélek sebes testbe

A halál felé se tekint, minek

Elvégezte dolgát

S elvégzi, ha megint kell

Ha a lélek majd megoldást hisz

Általa, hazudva, újra

Meg még elvan e testben

Miért ne, mindenhol ilyen

Ha minden más is, a lényeg ugyanaz

Válaszolatlan kérdések, érzések tébolya

Hát ha lesz valami

Meglátjuk mi lesz

Bár mivel nincs semmi

Csak kérdés, vágy, létezés

Valószínűleg semmi sem lesz

Csak marad a lélek

A lélek

A lélek

Hacsak nem azt is csak hiszem.

Annie Flower