Te beszélsz nekem a szenvedésről?

Te nem tudod milyen éjszakákon át

Felszínes rémálomban forogni,

Vörös szemekkel homokot sírni

Te nem tudod milyen tűző lélekkel

Pengével a húsba hasítani

És érezni a vér ízét

És élvezni a fájdalmat

És megkönnyebbülni.

Te beszélsz nekem a szenvedésről?

Te nem tudod milyen

Csendet és gyilkosságot kívánni

Gyűlölve a tükörbe nézni

Te nem tudod milyen ilyen szánalmasnak lenni

Te nem tudod milyen

Egyedül élni az emberek közt

Milyen, ha elfordulnak tőled

Hogy miért azt sem érted

Ők sem értenek meg

Már megint egyedül lenni

A tükörbe köpni

Te nem várod minden nap a halált

Nem átkoz átkozott gyávaság

Nem bánod, hogy mindig élve ébredsz

Nem tudod, nem érted...

Annyi mindent nem tudsz.

Remélem sosem fogod.