Ma megint megtörtént.

Ma megint annyira megsebeztél,

Hogy meg kellett sebeznem magam

Amíg édesen lüktet a fájdalom a bőröm alatt

Legalább nem érzem amit a lelkembe ütött a szavad.

Oh, hogy lehetsz ilyen ostoba?

Nem veszed észre, hogy mit művelsz nap mint nap?

Menj már, fogd be a szádat!

Hunyd be a szemed, vagy takard le!

Vagy nem tudod? Kinyomjam neked?

Menj már, húzz innen, takarodj a Pokolba!

Bűnözésbe üldözöl csacsogásoddal

Már megint miattad bűnözök

És bocsánatért nem könyörgök

Nem bánom, akarom... miattad!

Oh, édes, már végtelen a fájdalmam

De vigyázz, egyszer leverem rajtad!

Egyszer, ha levedlem az átkos gátlást

A halálba kínozlak majd drágám

Aztán én is megölöm magam

Egy gyönyörű, borús nap...