Kereslek idegen szemekben,

Állott levegőben, leheletekben,

Kereslek ezer kimondatlan szóban

Csöndes mosolyokban, mozdulatokban.

Kereslek a naplementében

Keletnek hűvös szelében

Szelíd folyónak fodrozásában,

Fák lombjának sustorgásában.

Kereslek a pusztító viharban,

Villámok gyilkoló hangjában,

Kereslek üvöltő káromlásokban,

Könnyes szívszakadásokban.

Kereslek téged élőben s holtban,

A valótlanban, és a valóban,

Kereslek mindenhol ahol csak lehet

De még a tilosba is bemerészkedek.

Tudod, az átkozott élet már eleget hordott,
Én már csak sírok, karmolok és vigyorgok,
Megvetlek, gyűlöllek, szeretlek, kinevetlek
Semmi nem számít, ha téged kereshetlek.

Végigjártam a világot lábakkal,

És minden mást remegő szárnyakkal,

Akarlak téged mindenek felett

Pedig meghalok miután meglellek.

Meghalok, és elveszek örökre

De láttalak, azért már mindegy.

Hiszen minden hazugság, csak te vagy igaz,

De azt sem tudom mi vagy, ki vagy.

                        Annie Flower