Ártatlanul születtem, fehér nyoszolyában,

Boldog kisgyermekként, nagy, dühös világba.

Óvtak minden bajtól, ármánytól engemet,

Mint tiszta sziget úsztam, mocskos vértengeren.

De elmúlt a szép idő, felnőtt a kislány.

Lehullt egy fátyol, mit védve húztak ki rám.

Kinyílt a szemem, de fájón le is hunytam,

S kívántam, bár hagytam volna csukva.

Visszasírtam a boldog tudatlanságot,

De láttam már a szenvedő világot.

Véget vetni akartam minden fájdalomnak,

De egy ember egyedül nem tehet sokat.

Tiszta szívem, lelkem megfertőzte a rossz,

Észre sem vettem, hogy már én is véres vagyok.

Kegyetlen lettem, pedig tudtam még nemrég,

„Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én.”

                                         Annie Flower