Amit tenni fogok

Tudom, egy senki vagyok

Meghalok, már nem bírom,

Nem szeretsz, mást szeretsz

Lassan beleőrülök, hogy elnézel mellettem.

Égek a magánytól, elégek belülről

Fonnyadok a féltékenységtől

Miért nem engem ölelsz

Engem csókolsz

Engem szeretsz?

Nem akarom tovább elviselni

Meg fogok őrülni

Meg akarok őrülni!

Meghalok ha nem szeretsz

Megölöm magam! Remélem

A halál után

A mennyben majd...

A mennyben?

Nem!

Én mindenhol szenvedek

Nélküled a mennyország pokol lenne.

Érzem már, hogy felégek

Minden fáj! Elég lesz!

Igen, már nagyon elegem van!

Ma este megölöm magam!

De nem fogok egyedül meghalni!

Nem fogok csendesen elmúlni!

Meguntam már ezt a magányt

Hogy amit érzek senki nem érzi át

Egyedül éltem a közösségben

Most veled halok meg

Veled! Végre!

Dühödten lefoglak

A földhöz szorítalak

Késsel vagdoslak

Azt akarom, hogy szenvedj

Ahogy én szenvedtem miattad!

Szétkenem majd a piros véred

És nézem

Ahogy beleissza magát

A hófehér szőnyegbe.

És nézlek majd téged

Ahogy soha nem nézhettelek

És amikor már üvöltesz

És sírva rimánkodsz

Akkor majd elvágom a tokod

És nézem ahogy fuldokolsz

Végre hozzádérhetek

Végre simogathatom a hajad

Végre megcsókolhatlak

És te nem állsz ellen

És nem kell félnem

Hogy visszautasítasz

Végre azt teszem, amit akarok

Végre nincsen uram!

Az enyém leszel

Nem állsz már ellen!

Én meg csak nevetek

Csak nevetek

És vagdosom a kezem

Mindenem,

És nézem

Ahogy folyik a vérem

Ahogy összefolyik a tiéddel

Olyan egyforma...

Látod, te is olyan vagy mint én

Látod, nem tudtad

Egyformák vagyunk

Egyek vagyunk.

És nézlek

Amíg látlak

Amíg el nem vakít a halál

Amíg még lélegzem

Amíg nem folyik le a torkomon a vér

A tiéd? Vagy az enyém?

Nem, kettőnké!

Nézlek, amíg érzem a szívverésem

Csókollak, míg van bennem élet.

Ha másnap kinyitják a szobát

Meglássák a két hullát

Egymás mellett fekve

Belefagyva a vérbe,

Az időbe.

Magányos lelkünk a pokol mélyén

Végre egyként

Járják a halál mérgező táncát

Hallják a kárhozottak vad sikolyát

Csak én meg te

Mi ketten örökre

A kárhozat tüzében

Szenes csontokká égve

Szenvedve!

De már soha többé egyedül,

Soha nélküled!

Annie Flower