Várok rád.

Fehér márvánnyá ragyogta magát

Az utca szürke talaja

Merev szemeim alatt

A magány felemelkedettsége

Ami mindenből árad

Ha eleget nézed.

Ölelő mindenség.

Csend a hangzavarban.

Várok rád.

Jaj, csak fel ne nézzek

Hadd halljam ezer közül a női kopogást –

A te lépted

Érzem az idő múlását

Hiába oly állandó a világ

Siető bicegések kavarja alatt.

Érzem, vagy talán csak tudom, közeledsz

Várok rád.

Felkapom a fejem

Babonázott szemeim eleresztette

A mindennapi szép semmisem.

Itt vagy. Vigyél el!

Hadd szokjam idegen emberi fényed

És szerelmem új, színtelen

Szivárvány csodáját

Nem az enyém az egész világ

Elég vagy nekem te

Annie Flower