Versek : Nagyon Fj! (Jzsef Attila) |
Nagyon Fj! (Jzsef Attila)
2005.06.02. 19:49
NAGYON FJ
Kivl-belõl leselkedõ hall elõl (mint lukba megriadt egrke)
amg hevlsz, az asszonyhoz gy meneklsz, hogy vjon karja, le, trde.
Nemcsak a lgy, meleg l csal, nemcsak a vgy, de odataszt a muszj is -
ezrt lel minden, ami asszonyra lel, mg el nem fehrl a szj is.
Kettõs teher s kettõs kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s prra nem tallhat,
oly hontalan, mint amilyen gymoltalan a szksgt vgzõ vadllat.
Nincsen egyb menedknk, a ks hegyt br anydnak szegezd, te btor!
s lsd, akadt nõ, ki rti e szavakat, de mgis ellktt magtl.
Nincsen helyem gy, lõk kzt. Zg a fejem, gondom s fjdalmam kicifrzva;
mint a gyerek kezben a csrgõ csereg ha magra hagyottan rzza.
Mit kellene tenni rte s ellene? Nem szgyellem, ha kitallom,
hisz kitaszt a vilg gy is olyat, akit kbt a nap, rettent az lom.
A kultra gy hull le rlam, mint ruha msrl a boldog szerelemben -
de az hol ll, hogy nzze, mint dobl hall s mg egyedl kelljen szenvednem?
A csecsemõ is szenvedi, ha szl a nõ. Pros knt enyhthet alzat.
De nnekem pnzt hoz fjdalmas nekem s hozzm szegõdik a gyalzat.
Segtsetek! Ti kisfik, a szemetek pattanjon meg ott, õ ahol jr.
rtatlanok, csizmk alatt sikongjatok s mondjtok neki:Nagyon fj.
Ti hû ebek, kerk al kerljetek s ugasstok neki: Nagyon fj.
Nõk, terhetek viselõk, elvetljetek s srjtok neki: Nagyon fj.
p emberek, bukjatok, szetrjetek s motyogjatok neki: Nagyon fj.
Ti frfiak, egymst megtpve nõ miatt ne hallgasstok el: Nagyon fj.
Lovak, bikk, kiket, hogy hzzatok igt, herlnek, rjjtok: Nagyon fj.
Nma halak, horgot kapjatok jg alatt s ttogjatok r: Nagyon fj.
Elevenek, minden, mi kntl megremeg, gjen, hol laktok, kert, vadon tj -
s gya krl, szksen, ha elszenderl, vakogjatok velem: Nagyon fj.
Hallja, mg l. Azt tagadta meg, amit r. Elvonta puszta knye vgett
kivl-belõl meneklõ lõ elõl a legutols menedket.
1936
|