A V�ROS PEREM�N

A v�ros perem�n, ahol �lek,
beoml� alkonyokon
mint pici denev�rek, puha
sz�rnyakon sz�ll a korom,
s lerak�dik, mint a guan�,
kem�nyen, vastagon.

Lelk�nkre �gy �l ez a kor.
�s mint neh�z esõk
vastag rongyai mosogatj�k
a csorba pl�htetõt -
hi�ba t�rli a b� sziv�nkrõl
a r�k�vesedõt.

Moshatja v�r is - ilyenek vagyunk.
Uj n�p, m�sfajta raj.
M�sk�nt ejtj�k a sz�t, fej�nk�n
m�sk�nt tapad a haj.
Nem isten, nem is az �sz, hanem
a sz�n, vas �s olaj,

a val� anyag teremtett minket
e sz�rnyû t�rsadalom
�ntõform�iba l�ttyintve
forr�n �s szilajon,
hogy helyt �lljunk az emberis�g�rt
az �r�k talajon.

Papok, katon�k, polg�rok ut�n
igy lett�nk v�gre mi hû
meghall�i a t�rv�nyeknek;
minden emberi mû
�rtelme ez�rt b�g mibenn�nk,
mint a m�lyhegedû.

Elpuszt�thatatlant annyian,
mi�ta kialakult
naprendszer�nk, nem puszt�tottak
eddig, b�r sok a mult:
sz�ll�sainkon �hins�g, fegyver,
vakhit �s kolera d�lt.

Gyõzni fog� m�g annyira
meg nem al�ztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megal�ztatok:
a f�ldre s�t�tt�k szem�nk. Kinyilt
a f�ldbe z�rt titok.

Csak n�zz�tek, a dr�ga j�sz�g
hogy elvadult, a g�p!
T�r�keny falvak reccsennek �ssze,
mint t�cs�n gy�nge j�g,
v�rosok vakolata omlik,
ha sz�kken; s d�ng az �g.

Ki inti le - tal�n a f�ldes�r? -
a juh�sz vad eb�t?
Gyermekkora gyermekkorunk. Vel�nk
nevelkedett a g�p.
Kezes �llat. No, sz�ljatok r�!
Mi tudjuk a nev�t.

�s l�tjuk m�r, hogy nemsok�
mind t�rdre omlotok
s im�dkoztok hozz�, ki puszt�n
a tulajdonotok.
De õ csak ahhoz h�z, ki n�ki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakv�n s egy�tt,
az anyag gyermekei.
Emelj�tek f�l sziv�nket! Az�,
aki f�lemeli.
Ilyen erõs csak az lehet,
ki vel�nk van teli.

F�l a sz�vvel, az �zemek f�l�!
Ily kormos, nagy szivet
az l�tott-hallott, ki napot l�tott
f�stj�ben fulladni meg,
ki l�ktet�s�t hallotta a f�ld
sok t�rn�s m�lyeinek!

F�l, f�l!... E f�losztott f�ld k�r�l
s�r, sz�d�l �s d�l�ng
a l�ckerit�s lehelet�nktõl,
mint ha vihar d�h�ng.
Fujjunk r�! F�l a szivvel,
f�st�lj�n odaf�nt!

Mig megvil�gos�l gy�ny�rû
k�pess�g�nk, a rend,
mellyel az elme tudom�sul veszi
a v�ges v�gtelent,
a termel�si erõket odakint s az
�szt�n�ket idebent...

A v�ros perem�n siv�t e dal.
A k�ltõ, a rokon,
n�zi, csak n�zi, hull, csak hull a
k�v�r, puha korom,
s lerak�dik, mint a guan�,
kem�nyen, vastagon.

A k�ltõ - ajk�n cs�r�mp�l a sz�,
de õ, (az adott vil�g
var�zsainak m�rn�ke),
tudatos j�võbe l�t
s megszerkeszti mag�ban, mint ti
majd kint, a harm�ni�t.

1933 tavasza