|
1
A rakodpart als kvn ltem,
nztem, hogy szik el a dinnyehj.
Alig hallottam, sorsomba merlten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mly.
Mintha szivembl folyt volna tova,
zavaros, blcs s nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapl, vlyogot vet, s,
gy pattant, gy feszlt, gy ernyedett el
minden hullm s minden mozduls.
S mint desanym, ringatott, meslt
s mosta a vros minden szennyest.
s elkezdett az es cseperszni,
de mintha mindegy volna, el is llt.
s mgis, mint aki barlangbl nzi
a hossz est - nztem a hatrt:
egykedv, rk es mdra hullt,
szintelenl, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. s mint a termkeny,
msra gondol anynak ln
a kisgyermek, gy jtszadoztak szpen
s nevetgltek a habok felm.
Az id rjn gy remegtek k,
mint srkves, dlng temetk.
2
n gy vagyok, hogy mr szz ezer ve
nzem, amit megltok hirtelen.
Egy pillanat s ksz az id egsze,
mit szz ezer s szemllget velem.
Ltom, mit k nem lttak, mert kapltak,
ltek, leltek, tettk, ami kell.
S k ltjk azt, az anyagba leszlltak,
mit n nem ltok, ha vallani kell.
Tudunk egymsrl, mint rm s bnat.
Enym a mult s vk a jelen.
Verset irunk - k fogjk ceruzmat
s n rzem ket s emlkezem.
3
Anym kn volt, az apm flig szkely,
flig romn, vagy tn egszen az.
Anym szjbl des volt az tel,
apm szjbl szp volt az igaz.
Mikor mozdulok, k lelik egymst.
Elszomorodom nha emiatt -
ez az elmuls. Ebbol vagyok. "Meglsd,
ha majd nem lesznk!..." - megszltanak.
Megszltanak, mert k n vagyok mr;
gyenge ltemre gy vagyok eros,
ki emlkszem, hogy tbb vagyok a soknl,
mert az ssejtig vagyok minden s -
az s vagyok, mely sokasodni foszlik:
apm- s anymm vlok boldogon,
s apm, anym maga is kett oszlik
s n lelkes Eggy gy szaporodom!
A vilg vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedk, mely egymsra tr.
A honfoglalk gyznek velem holtan
s a meghdoltak knja meggytr.
rpd s Zaln, Werbczi s Dzsa -
trk, tatr, tt, romn kavarog
e szvben, mely e multnak mr adsa
szeld jvovel - mai magyarok!
... n dolgozni akarok. Elegend
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunnak, mely mult, jelen s jvend,
egymst lelik lgy hullmai.
A harcot, amelyet seink vivtak,
bkv oldja az emlkezs
s rendezni vgre kzs dolgainkat,
ez a mi munknk; s nem is kevs.
1936. jn.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
