A huszonhatos sz�m

Ott �llt az ajt�ban. Laz�n az ajt�f�lf�nak t�maszkodott, �n meg azt se tudtam, ki ez. De szerintem õ se tudta, hogy �n ki vagyok. V�g�lis ez �gy nem igaz, mert l�tta, hogy �n �n vagyok, �n meg l�ttam, hogy õ õ. Ha megmondja a nev�t, semmi nem v�ltozik. Esetleg tudni fogom, hogy õ Pisti. Vagy Laci. Tal�n R�zsi, mert a s�t�tben nem l�tszott, hogy fi�-e vagy l�ny. De ha �n megmondom a nevem, akkor se v�ltozik semmi, csak majd õ is tudni fogja, hogy �n Borcsi vagyok. K�l�nben meg lehet, hogy nem is engem keresett. Sõt, �gy ut�lag, szinte biztos.
- Ez a huszonhatos sz�m? - ezt tal�lta k�rdezni.
- Nem, ezen az utc�n csak 15 h�z van - �n meg ezt tal�ltam felelni.
- Ja. M�r', ez melyik utca?
- Nem tudom, de l�ttam, hogy csak 15 sz�m van.
- M�r', Te nem itt laksz?
- Nem, csak v�letlen�l bej�ttem ide.
- Aha. �n sem. A huszonhatos sz�mot keresem.
- Melyik utc�n?
- H�t ezen.
- De ezen nincs.
- Akkor nem ezen - mondta eg�sz egyszerûen. Egy�bk�nt l�ny volt, teh�t h�vhatt�k R�zsinak.
- Hanem melyiken?
- Nem tudom, csak hogy huszonhatos.
- Aha. Keresd kettõvel arr�bb! - Tan�csad�sban j� vagyok.
- Rendben, k�szi. P�.
- P�.
Nem mondtuk, hogy viszl�t. Mert �gyse. Azt�n kifordult, �s becsukta az ajt�t.
Mostm�r tudom, hogy ki õ. A h�lgy, aki becsukta az ajt�t. Az�ta itt vagyok, mert nem tudom kinyitni.

(az im-netr�l... aki tudja ki �rta az siv�tson)