A l�ny meredten b�multa a f�zetbe kapar�szott sort. Sinussal �s logokkal tark�tott kacif�ntos egyenlet, gy�ny�rûen k�vetik egym�st a sz�mok �s a betûk. Bûn megzavarni, megbolygatni egy ilyen rendszert. Mi�rt kell egyetlen cs�kev�nyes sz�mra egyszerûs�teni? Mag�nyosan �ll ott, kiszak�tva a t�bbiektõl.
A tan�r hangja olvadt vajkr�mk�nt ter�ti be az agyat, folynak �s cs�sznak egym�s ut�n a szavak, nem keresik egym�s t�rsas�g�t. Mint a lusta ny�rk�z�pi legyek, sz�lling�zva a b�dults�gban. C�l n�lk�l repkednek a l�gt�rben.
Szinte bûn, hogy felrikkant a szabads�g hangja. �letet lehet a merengõ di�kba. V�r a b�f�, az udvar, az ostoba doh�nyf�st, a ny�zsg�s, az �let.
A di�k azt�n hazat�r egy mûv�szien egyszerû vonalk�val az ellenrõrzõj�ben. Cs�pelik otthon, mint mindig s�lyos szavak zengenek, ideges�tõen j�rk�lnak az agyban, hogy az ember remeg a d�htõl, amit csak maga ellen fordulva tud levezetni. Csak egy apr� vonalka, egy egyszerû tollvon�s, az �lom f�lbeszak�t�ja.
�s ha a l�ny megfogja a kez�t a dr�ga j�bar�tnak, aki mindig mosolyog r�, akivel mindig j� lenni, aki sipcsonton r�gja, hogy ut�na egy �r�ig minden l�p�s f�j, de �des a f�jdalom, mert ut�na mindig meg�leli, �s csendesen a haj�ba t�r, minden csup�n bar�ti gesztus ha nem hiszed, de �gy hi�nyzik, ha egy nap csak �gy eltûnik.
Mert a fi� hazamegy, �s felnyitja az ereit, a v�r csendesen �t�ztatja az eg�sz szob�t, a h�zat, a vil�got, �s a l�ny nem l�tja, nem l�tja azut�n �s nem l�tja azelõtt sem, oh, hogy nem sz�rta ki a szem�t?
�s a vil�g csak n�z, n�z�s szalad tov�bb, �s sodorja a l�nyt, aki csak b�mul vissza �s n�zi az idõt, mint a kacif�ntos egyenletet, egyszerûs�teni, elrabolni, birtokolni, sz�tszedni, elt�ntetni.
�s sok �v m�lva a l�ny m�r f�lig nem l�ny, az agy�ban �j �sszef�gg�sek sz�letnek, �s fegyvert ragadva hagyja, hogy a hideg f�m megerõszakolja a sz�j�t, orgazmusk�nt feketev�r�s goly�t vessen bel�, nyomor� szil�nkokk� t�rve a gondolat h�z�t, de a fegyver csak m�s kez�ben van, �s s�r�tet ereszt a l�ny mellkas�ba, amely nem robbantja sz�t, csup�n bel�lrõl m�rgezi.
�s amikor a l�ny �j utakra fordulhat, �j ruh�t �lt mag�ra, �s mosolyog a vil�gra, de m�r oly m�rgezett bel�lrõl, minden kirohadt, csup�n egy kis�rtet sz�lldos a poros, sz�rke j�t�kok k�z�tt, hideget �rasztva mag�b�l amikor hozz��r �s �ts�t�l a falakon.
Meg k�ne id�zni a k�s�rtetet, hadd �lts�n alakot, tal�n akkor el lehet k�ldeni, v�gre el, valahov�, hogy nyugtot hagyjon. De a l�ny h�tat ford�t, f�li �s gyûl�li e m�lt alakj�t, �s nem n�z r�, csak �t rajta, beleny�l, kavarog a hom�lyban.
�s a l�ny fekete ruh�ban j�r, fekete l�lekkel, �s nem sz�l, �s m�r azt is elfeledte hogyan kell �lni, hogy kell szeretni, mosolyogni, csak �l, szeret �s mosolyog k�v�l.