Zavar

Csönd.

Felettébb hangoskodó közöny

Kitátotta mézre vágyó száját

Könnyben õrlött álomfüggöny

Idegesít.

Minden moraj kebled párnáiról

Átok, mi szád hagyja el

Csak magad csókold!

Mosoly.

Utálattal vetem el villódzó gondolatát

Lüktetõ fényben árad

Kaparom a falról a friss festék illatát

Szeretem.

Mit is?

A földbe rogyva rügyezte ki magát a tóra

Gyönge nád és sásfonat

Görbe ujjait morzsolja a félelem

A sikoly.

Éjsötét láz lenne? Vagy csak nappali végállomás

Görcsbe rándult ajkainak leve csorog

Eltûnt titkáról a homály

A szó

Özönvizet taszító gát elhal

Szememben a pénz tiszta csörgése látszik

Mint sekély patakban, ahol úszott a reményhal

Elroppant a gát

Sírok.

Miért is?