Õrült lennék

Kedvem lenne tenni valami

Barbár,

Kedves,

Édes rosszat.

Persze magammal.

Erek.- életet adó, drága

Vér folyik bennetek,

Eresszük-e ki?

Szép piros patak folyna

Bele a szép lefolyóba,

S reggel vérbe fagyva

Találnának iszonyodva.

Fejem.-szét nem verhetem.

Nem is tenném.

Túl morbid lenne, nem?

Nyak.-a kötél túl erõs

Egy vékony szépnek,

Nem tehetem, nem én,

Választanék mást.

-Ó, jaj!

Féltenek engem,

Nem mernek egyedül hagyni.

"Ezt ne tedd! Azt

Nehogy megtedd!"-szólnak.

Ugyan! Nem ölném meg magam.

Nem akarok meghalni.

Mi lenne nélkülem a szerelemmel?

S a bánattal?

Õrült õrülés kavarog bennem,

Téboly szállná meg elmém,

De annyira beteg még nem lettem,

Bár a pusztulás integet felém.

*

"Ó, darlin'! Bocsásd meg nekem,

De legszívesebben elátkoználak!

Azt akarom, hogy fájjon, érted?

Mint nekem fáj most.

Te tetted ezt velem.

Te is jól tudod.

S kérlek, bocsásd meg nekem,

Hogy tébolyodott vagyok!

El fog múlni, ahogy elmúlik minden.

Bár nem mindegy, hogy mi marad helyette:

Élet vagy Halál?-Döntsd el Te!"