A magány dala I

Sherom 

sűrű sötét az éj

a hold vörös lánggal ég

vérző fák alatt bujkál egy rém

s ki él

az fél

minden szív fél

minden ér vér

minden szép rém

és minden rém szép

közel a vég

a vérző, mély, szép

egy kis padon csendesen

összebújva kettesben

boldogságot tettetve

lelkünk magányát elfedve

csöndben lehunyjuk szemünk

A magány dala II

Sherom

hajnali fényben

halkul a hold

hallgatag repül

hollóknak hada

hallgatom hangját néma

hegedűnek

hontalan éjjel egy

hársfa alatt

zúzmara fagyott

zenétlen számra

záporzó könnyembe

zárom magányom

zongora illata

zeng a hajamban

zárva a szívem

zárva a nyár