A halál íze
2004.05.10. 11:28
A halál íze
Egy könnycsepp fénylik a szememben... A fájdalom eresztékei megerednek, húrok pattannak, s velőim hamvadnak....
Minden benne van abban a könnyben... Hogy mi dúl magamban a csöndben, a sikoltó csöndben, kiáltó közönyben...
De mi dúl ott legbelül? Milyen szenvedés hevül ilyen "nem-méltó-emberül", mi el sosem szenderül?
A baj összetett, s nincs megoldás. Magány, harag, gyűlölet, csalódás talány, remény, "a jó", csüggedés, szeretet feszül egymásnak bennem, kérdések, melyekre nincsen felelet...
Hol ez, hol az győz le engem... Küzdőtér, érzelmek harctere a lelkem. Nem küzdőként, de áldozatként tipornak kik átvonulnak és bitorolnak...
Csak fekszem, néha rángok... A fejemre húzom a paplant s a vánkost Meredve alulról, elfogyó lélegzettel, mély halálba fúló végzettel....
Aztán lassan....:
Megáll a szív, a szem kihuny, elüvegesül. A lélek, mely hordozta a kínt, a semmibe üresül. A lét, e valómat hordozó tudat kilobban gyorsan, a test megmerevszik, a könny hidegen koppan, - meghalok elhagyatottan...
(forrás: ismeretlen)
|