Amikor a hal�l a v�llamra sz�ll…

S�t�t perceim mag�ny�ban,
mint b�ny�k korom-gyomr�ban
nehez�l,
szender�l,
a v�n id�.

Pereg le a pillanat n�m�n,
mintha a hal�l v�rna �n r�m,
s velem �l
egyed�l,
- oly’ r�m�t�!

K�sza fuldokl� pillanat
t�r fel bel�lem, mint egy villanat
a m�lyr�l,
a l�tb�l,
de honnan j� el�,

hogy �gy r�mutat gy�szos,
sz�t�radt mag�nyom
korhatag,
hallgatag,
az emberb�l

fels�r�, �res csendj�re,
a jeges r�m�lmok dermedt k�kj�re,
illat�t, delej�t
vihar�t, hideg�t
felid�zve,

mint egy sz�rke b�ba
ki a hal�lom k�ba
�jul�s�t
(a l�t �rul�s�t)
veszi k�zbe?

S�t�t a pillanat, fuldokl� a csend,
amint kih�lt nyomaival k�r�ltem leng
kiv�gezve engem,
bev�gezve kedvem
a hal�llal j�tsz�t,

ami oly sokszor s�v�rogta m�r,
szagolta, kutatta, kereste ok�t
a pusztul�snak,
a v�rhull�snak,
�s tal�lta sz�zszor.

Sz�zszor, meg ezerszer zuhant r�m,
hogy mily egyed�l van a fajt�m
�s �n is,
ki f�l is
ett�l nagyon,

de tudva, hogy nincs mened�kem
mert magam vagyok e bolyg�-vid�ken,
�gy ha a hal�l,
a v�llamra sz�ll
csak hagyom.

A sorsom kiosztott sors, igaztalan, fon�k,
de a haland�� eleve s�t�ttel sz�tt fon�l,
mind ilyen:
idegen,
s emberhez m�ltatlan.

�gy m�r mit b�nk�dn�k, ha m�lik,
amikor �ltem pillanata hullik,
vagy ha led�fnek,
s f�lddel f�dnek,
vagy ha egy �r bennem elpattan?

De hol vannak a h�ek, az igaz bar�tok?
Elmaradtak mind, egyet se l�tok.
Nev�k is,
hely�k is
betemettetett.

Kit a messzes�g, kit a szorong�s, kit a f�lelem,
kit csak az id� sodort el, vagy az �letem
v�lt m�ss�ga,
vissz�ss�ga.
Helye lett, vetett

sodr�ssal kergetett sz�m�zet�sbe
tasz�tni engem, �nmagam b�rt�n�be;
k�nl�dva,
k�nt hordva
bar�ti sz� n�lk�l,

am�g a test r�ng, sikolt �s h�r�g,
am�g a sz�v m�r csak alig z�r�g,
s a seb nagyon
(mi �n vagyok),
puffadt duzzad�ss� k�k�l.

�s a szerelem, a mindent meg�des�t�,
a boldogs�got vihark�nt fel�les�t�
�mor?
A m�mor
delejez�je?

Hogy illant �gy el, mint a ny�ri harmat,
langyos, �bred� szell� fuvallat
felsz�ll�
sz�tm�ll�
k�dlegyez�je?

Ki lopta el mell�lem t�rsaim
- kikr�l hittem, hogy �nem m�sai
egy sz�vvel,
egy hittel
�gve,

�r�k, romlatlan c�l�rt dobogva,
f�nyl� hervadatlan �gy�rt lobogva -,
a sok t�rs
hov� sz�llt,
sz�ledt?

�s a c�l, meg a j�, meg az Isten,
m�rt van az, hogy velem most egy sincsen,
vagy ha van is
hallani is
szeretn�m

amint sz�l, int vagy �zen,
�s l�ngra gy�jtja �jra a t�zem,
hogy a sok k�rd�sem
�s szenved�sem
feledn�m.

De �gy marad: hontalans�g, mag�ny,
enyhe pen�sz illat� hal�l
h�vogat�n,
(m�r nem is riogat�n)
mely cs�b�t

elm�lni, s�llyedni, veszni,
elt�nni, porlani, nem-lenni;
mert az �let faj�b�l,
no meg a lelkem is mag�b�l
kil�k �s elh�r�t.