Var�zslatos h�pelyhek

A h�z h�tulj�ban tal�ltam v�gre r�d,
Egyenesen �llva v�rtad a k�zelg� hal�lt.
Odasiettem hozz�d, meg�r�ltem,
Hogy v�gre oly sok� re�d leltem.

-Fogadok, hogy a gyerekek �bren vannak,
Fekszenek az �gyban, de nem alszanak.
Fekszenek, �s f�lelnek, �rzik a szagot,
Fekszenek, s v�rj�k a nagy napot.

-Angel, b�jj el a napf�ny el�l!- sz�ltam,
S a k�vetkez�ket reszketve mondtam:
-M�r csak n�h�ny perc van h�tra.-
S f�lve kitekintettem a t�jra.

-Tudom, idej�ben meg�rzem a napfelkelt�t.-
S balj�san p�r pillanatra megfogta a fej�t.
-Nincs id�m magyar�zni, de b�znod kell bennem,
Megsz�llt t�ged az a valami.- s n�zett engem.

-Nem err�l van sz�. T�kr�t tartott.
-T�kr�t?- csod�lkoztam rajta nagyot.
-Hogy mi vagyok, �s milyen leszek,
Hogy �n mindig csak rosszat teszek.

Tudni akartam, hogy mi�rt j�ttem vissza ide,
S most m�r tudom- ekkor megakadt a l�legzete.
-Nem, nem tudod, ezt csak nyom�s okkal teszi.
Valami gonosz er� fogja mag�t, �s te bed�lsz neki?

-Nem tudom megtenni, nem leszek gyilkos �jra.
-K�zdj! –T�l neh�z!- s kez�t a haj�ba t�rta.
-Azt mondt�k, �ljelek meg. Benne volt�l az �lmomban,
�gy te is tudod. Azt mondt�k, �ljelek meg nyomban.

Azt mondt�k, adjam �t a lelkem, de nem fogom.
-Mit sz�m�t? Tudom, mit mondtak neked, tudom.
-Mert akartam. �r�lten akarlak most is t�ged.
Bel�d akarok k�lt�zni, �ntsd ki r�m h�t a m�rged.

Tudom, hogy ez a lelkembe ker�lne, ha �r�m�t kapok,
De az �nem egy r�sz�t ez nem �rdekli, gyenge vagyok.
Nem a d�mon az, aki �lni akar bennem, hanem az ember,
S amikor �ltem, bizony�tottam nem is egyszer.

-Gyenge vagy. Mindenki az, mindenki hib�zik,
Lehet, hogy emberi lelked gonoszs�gt�l f�zik.
Lehet, hogy az a gonosz hozott vissza, teh�t sebezhet�.
Sz�ks�ge van r�d felhaszn�lni, de megvan benned az er�.

Az er�, hogy j� �tra t�rj. De ha most itt meghalsz,
Mindent a h�tad m�g�tt hagyva t�tlen feladsz,
Akkor nem marad bel�led semmi egy sz�rny�n k�v�l.
Angel k�rlek, mindj�rt felkel a nap, az �g tov�bb nem sz�rk�l.

-Nem! Azt hiszed, ez ilyen egyszer�, ilyen k�nny� a v�lasz?
Sose fogod meg�rteni, hogy mit tettem, de itt nem v�rhatsz!
�s most menj! Hagyj egyed�l. Hagyd eldobni �letem.
-Nem maradhatsz itt Angel, nem engedem.

-Menj!!!- ord�tott�l r�m v�g�l, s a f�ldre tepert�l.
Tal�n nem bocs�tom meg, amit akkor tett�l.
-�rdemes engem megmenteni? Egyenes ember vagyok?
A vil�g nem k�r bel�lem. A nap nem nekem ragyog.

-�s velem mi lesz? Annyira szeretlek.
Pr�b�ltalak elk�ldeni, meg�ltelek.
De mind hi�ba. �s gy�l�ltem. Gy�l�ltem, hogy olyan neh�z
Hogy est�nk�nt nem �rint meg egy hideg k�z.

Olyan m�lyen meg tudsz b�ntani engem Angel.-
�s hirtelen s�t�t lett a ragyog� f�nyb�l.
Mindenr�l tudok, amit valaha is tett�l,
Mert velem csin�ltad, amikor gonossz� lett�l.

Istenem, b�r k�v�nn�m a hal�lod, de nem megy.-
�s a percek g�rd�l� k�nnyekkel teltek.
-Buffy, k�rlek, csak had legyek er�s most az egyszer.-
De egyik�nk se b�rta tov�bb sz�raz szemmel.

-Az er�s k�zd! Ez k�nkeserves �s sosincs v�ge.
Ez a mi dolgunk, �s �sszefoghatunk v�gre.
De ha t�l gy�va vagy, �gj el, ha m�r nem j� lenni!
Ha �n nem tudlak meggy�zni, hogy ide tartozol, akkor senki.

De ne v�rd, hogy v�gign�zzem, �s megsirassalak, mert…-
S akkor egy h�pihe a magasb�l v�llon vert.
A semmib�l kezdett el szakadni a s�r� �gb�l,
Ma biztos, hogy nem kapunk a meleg f�nyb�l.

Sunnydale-ben hevesen esett a h� h�sz fokban,
Minden egyes darab nagy hanggal, a f�lddel koppan.
Senki se tudta, hogy honnan hullnak a f�ldre,
Minden fizikai �s elm�leti lehetetlens�get megt�rve.

�s a hull� h�pelyhek k�zt k�zen fogva s�t�ltunk,
A havaz�s k�zben k�z a k�zben meg�lltunk.
Nem tudtuk, hogy hogyan lesz ezek ut�n,
Hogy mi�rt �rezz�k magunkat oly fur�n.

A j�v� nem volt fontos, hisz akkor boldogok voltunk,
Akkor csak egym�sra n�zt�nk, egym�shoz sz�ltunk.
Szemt�l szembe a havas �g alatt,
Ez a pillanat �r�kre csak a mi�nk maradt.

2004. 09. 25. T�tkoml�s
Zsingor T�nde

a www.davidboreanaz.hu -r�l