Amit az id� sem koptat meg

Willow hason fek�dt az �gy�n, �s egy k�nyvet olvasott, teljesen belemer�lt a sorok k�zti var�zsba. Nem, nem tanult, �ppen egy boszork�nyk�nyvet olvasott, nem csoda h�t hogy ennyire elvar�zsolta.

Apr� kopog�s hallatsz�dott. Willow el�sz�r felkapta a fej�t, �s kisz�lt, hogy ’szabad’, majd felkelt az �gyb�l, hogy ill�en fogadja a l�togat�t.

Az ajt� lassan kiny�lt, �s l�that�v� v�lt az el�tte �lldog�l� alacsony fi�.

A fi�, aki �sszet�rte Willow sz�v�t.

A fi�, akit szeretett.

Oz.

- Szia Willow – k�sz�nt egyszer�en, egy m�sodpercre sem engedve el a l�ny tekintet�t.

Will el�sz�r meg sem tudott sz�lalni, csak n�zte a fi�t, akit m�r oly r�g�ta nem l�tott… Azt�n csak �sszeszedte mag�t, �s hebegve � is k�sz�nt, majd az is esz�bejutott, hogy be k�ne h�vni a fi�t. Sz�val el�llt az ajt�b�l, �s betess�kelte Ozt.

- L�tom m�g mindig foglalkozol a boszork�nys�ggal – emelte meg Oz az �gyon hever� igen vastag k�nyvet.

- Igen, igen, nagyonis – mondta Will egy kicsit zavarban – El�g sokat fejl�dtem az ut�bbi id�ben… ami�ta van seg�ts�gem… �gy �rtem… mostan�ban �sszej�rok n�h�ny boszork�nnyal… �s egy�tt gyakorolunk…  

Oz csak mosolygott �s hallgatta a l�nyt. Ahhoz igaz�n �rtett. �s igaz�n hi�nyzott neki a kedvese hangja.

- De mi�rt �n besz�lek? – szak�totta f�lbe saj�t mag�t Will – Merrefel� j�rt�l ennyi ideig?

Oz pedig mes�lni kezdett. Mes�lt a v�ndorl�sair�l, amikor m�rf�ldeket utazott, �s nem volt semmije csak a kocsija, mes�lt a b�lcs emberekr�l akikkel tal�lkozott, akikt�l annyi mindent tanult, mes�lt a fell�p�seir�l, amikb�l �pphogycsak meg�lt, �s mes�lt m�s v�rfarkasokr�l, akik seg�tettek neki megismerni �nmag�t, az erej�t, mes�lt k�l�nleges, term�szetfeletti t�rgyakr�l, arr�l, hogyan szerezte meg �ket, �s hogy milyen hat�ssal voltak r�… annyit mes�lt, amennyit tal�n m�g �let�ben sohasem, Will pedig sz�tlanul, vagy k�v�ncsian k�rdezgetve hallgatta �t, m�g eg�szen lement a nap, �s s�t�ts�g ter�lt a szob�ra is.

Akkor Willow �s Oz s�t�lni indultak az �jszak�ban. Annyira r�gen nem voltak �gy egy�tt, �s egyszerre megmozdult minden eml�k, a r�gi besz�lget�sek, hallgat�sok, k�zenfog�sok, sz�linapok, �nekl�sek, suttog�sok �s cs�kok… �s a has�t� f�jdalom is, ami�rt ennek v�ge szakadt. De az nem hasogatott m�r t�bb� – l�gyan felold�dott a h�v�s �j leveg�j�ben.

- L�tom m�r nem figyeled a hold �ll�s�t – jegyezte meg Oz mosolyogva mikor megpihentek egy kis park b�k�j�ben.

- Oh, hiszen telihold van – csod�lkozott az �gre tekintve Will – �s te j�l vagy. Ez csod�latos! Hogyan csin�ltad?

- Meg tanultam kontroll�lni a v�rfarkas �nemet – magyar�zta kedvesen Oz – S�t, megtanultam �rt�kelni is a hatalmamat. Teljesen ura vagyok magamnak.

- Nem is tudtam, hogy ez lehets�ges – mosolygott b�szk�n a l�ny, �s megpihentette a szem�t a hold kerek arc�n, �s az eget csipk�z� csillagokon.

Sok�ig �ltek �gy a padon egym�s mellett, �s �szre sem vett�k, hogy a kezeik k�zben �sszekulcsol�dtak.

K�s� �jszak�ig egy�tt voltak, n�m�n �s boldogan, am�g m�r rettenetesen el�lmosodtak, �gy lassan hazaindultak. Oz a szob�j�ig k�s�rte Willt, ahol egyszer�en b�cs�t mondtak egym�snak.

- Van hol aludnod? – k�rdezte az�rt a l�ny.

- Persze, ne agg�dj – mondta Oz. Tudta, hogy m�g korai lenne �jszak�ra is itt maradnia kedves�vel. Neki kell m�g id� hozz�.

�gyhogy be�lt a kocsij�ba, �s ott �rte utol az �lom, mint az ut�bbi id�ben oly sokszor.

Hatalmas bulit szereveztek Oz visszat�r�s�nek �r�m�re. Szombatra val� tekintettel este az eg�sz csapat bevonult a Bronze-ba, �s szeg�ny Oz nem gy�z�tt v�laszolgatni a k�rd�sekre. Ez t�nyleg el�g f�raszt� volt neki, sosem volt az a fajta ember, aki sz�vesen csicsereg �r�kat mindenf�le apr�s�gokon. De annyira nagyon �r�ltek neki!

Oz v�g�l, hogy menek�lj�n a k�rd�sek hada el�l, be�llt git�rozni az �ppen fell�p� egy�tteshez. Azok sz�vesen fogadt�k �t n�h�ny sz�m erej�ig.

Willow is egy kis mag�nyra v�gyott, �gy elh�z�dott Buffy�kt�l, keresett egy t�voles� helyet �s Ozt n�zte, ahogy bele�l�ssel git�rozik a h�tt�rben. Azonban valaki m�gis megzavarta a l�nyt az elm�ked�s�ben.

- �r�lsz, hogy �jra itt van, igaz? – k�rdezte a hossz�, sz�kehaj� l�ny.

- Szia Tara – mondta Will a boszork�nynak, �s b�multa tov�bb a sz�npadon j�tsz� fi�t.

- Annyira r�gen elment – mondta gondolkozva Willow – Azt hittem, hogy soha t�bb� nem fogom l�tni �t.

- Szereted, igaz? – k�rdezte Tara szomor�an.

Willow hosszan, sz�tlanul n�zte Ozt.

- Igen, szeretem – mondta v�g�l – Mindenn�l jobban szeretem.

Tara v�gtelen�l szomor�an b�lintott, de Will ezt nem is vette �szre.

Egy ideig m�g n�zte a git�roz� szerelm�t, azt�n a sz�m v�get �rt, �s Oz elhagyta a sz�npadot. Buffy�k boldogan tapsoltak �s gratul�ltak Oznak. Ha egyszer m�r olyan r�gen gratul�lhattak…

Egy r�vid sz�net ut�n az egy�ttes tov�bb folytatta a zen�t, az eredeti git�rosukkal. Willow pedig megmentette a vallat�-bizotts�gt�l Ozt, a Bronze k�zep�re s�t�ltak, �s t�ncolni kezdtek. A test�k finoman �rt egym�shoz, ahogy egy�tt, harm�ni�ban mozogtak. K�ts�gk�v�l gy�ny�r�ek voltak.

Willow m�lyen Oz szemeibe n�zett, azokba a b�k�s, kedves szemekbe…

Ajkaik lassan egym�shoz �rtek, �s t�k�letes cs�kban forrtak �ssze.

Buffy �s Xander mosolyogva n�zt�k �ket.

Annie Flower