Az utols� �jszaka


V�gre bes�t�tedett, kil�phettem az utc�ra. A vil�g�t�s nem mûk�d�tt, most sem mûk�dik. A v�ros kong az �ress�gtõl, �gy tûnik, m�r az �ram is elk�lt�z�tt. Na persze. Egyszerûen nem pazarolj�k erre a 30-40 emberre az energi�t. M�r aki ember, persze. De ennyien maradtunk. Csak mi vagyunk. Persze az ex-v�roslak�k nem tudj�k, hogy lakik itt m�g valaki… Ez�rt nincs �ram, �s persze semmilyen szolg�ltat�s. Csak kib�rjuk valahogy. P�r nap m�lva Vil�gv�ge. Apokalipszis. R�gen szerettem ezt a sz�t… Most m�r nem. Most Buffyt szeretem. A leglenyûg�zõbb Vad�szt a vil�gon.

Akkor is Õt kerestem. A leendõ vad�szaival edzett, tudtam. �s �reztem a temetõbõl kifel� �rad� illat�t. Im�dom ezt az illatot. R�gen undorodtam tõle, �s nem gondoltam, hogy lesz valami, ami jobban izgat, mint meg�lni Õt. Szeretni. Buffyt. Nem helyes, de nem tudok tenni ellene. R�ttam az utc�kat, a temetõ fel� tartottam. Gondoltam, megv�rom a bej�ratn�l, besz�lni akartam Vele. Nem is tudom mirõl. Tal�n csak l�tni akartam. �gy �reztem, sz�ks�gem van r�.

�lltam. Halott vagyok ugyan, de �reztem magamon a cs�põs, hideg levegõt. Csak R� kellett gondolnom, �s m�ris �tmelegedtem… Ekkor azonban velõt r�z� sikolyt hallottam odabentrõl. V�res pokol, mi lehet az? Ugye nem Buffy? Nem, az nem lehet! Az�rt megn�zem, bemegyek! R�misztõ gondolatok cik�ztak a fejemben, mik�zben gyorsan l�pkedtem. Futottam. �s akkor… Mintha a legrosszabb �lmom v�lt volna val�ra: megl�ttam Buffyt, Angel karjaiban. M�ghogy velõt r�z� sikoly… Spike, ezt �r�mnek h�vj�k. Kit�rõ �r�mnek.

Csak �gy �lltak ott. Persze, szerettem volna… �lelkeztek. A vad�szjel�lteknek v�gre leesett a tantusz, hogy v�ge az �r�nak, �s elindultak a temetõ kij�rata fel�. �n meg… N�ztem õket. R�zott a hideg a l�tv�nyt�l. Ha verne a sz�vem, biztos rohamot kaptam volna. Azt�n megl�ttam.

Angel nem Angel volt. T�volr�l sem. Egy undor�t� alakv�lt� d�mon. Ha jobban belegondolok, az elsõ jelzõ egyezik… Na, mindegy. Am�g Buffyval cs�kol�zott, a hajsz�lai visszak�sztak a fej�be, k�t �j kar nõtt ki a t�rzs�bõl, �s hossz� cs�pok tekeregtek elõ a derek�b�l. Buffy persze nem vette �szre. El volt foglalva… �melyegtem az eg�sztõl, �s r�mesen f�lt�keny voltam akkor is, ha nem Angel volt az. Hiszen Õ, Buffy, az �n Buffym �gy tudta.

A k�vetkezõ pillanatban m�r t�ptem is le R�la az undorm�nyt. Ny�lk�s volt a bõre, a sav marta az ujjaimat. De folytattam a harcot. Most m�r Buffy is tudta, mi a helyzet, de a mocskos d�mon erõsen szor�totta. Persze, nagyon erõs volt, az Elsõ k�ldte R�. Ennyire ismeri. Tudta, hogy ez a legjobb csapda a Vad�sznak. Angel, az �r�k szerelem. A pokolba is, ki m�s?

F�radtan fek�dt�nk a f�ld�n. Tõl�nk nem messze d�monmaradv�ny. Cs�pok, karok kicsit arr�bb. A feje k�t r�szletben „Jane Harper, nagyszerû anya �s feles�g” s�rja mellett. Legyõztem. Legyõzt�k. �sszeszedtem az erõmet �s fel�lltam. Buffynak m�g nem ment. Rajta is, rajtam is mar�snyomok �s hossz� sebek, amelyeket mintha ostor �t�tt volna. Bûnb�n� �s seg�lyk�rõ szemmel n�zett r�m. Nem kellett megsz�lalnia, szinte hallottam minden gondolat�t, minden �rz�s�t. A karjaimba vettem �s hazavittem. Eg�sz �ton �reztem a teste meleg�t, a bõre illat�t, a sz�ve dobban�s�t, minden l�legzetv�tel�t, a v�re szag�t… De eszembe sem jutott volna kihaszn�lni az alkalmat. M�r nem. Az r�gen volt. Nagyon-nagyon r�gen. M�s lettem, Õ tett m�ss�. Szeretem.

Lefektettem az �gy�ra. Abb�l is �radt az illata, az a csod�latos illat… Csak a cipõj�t h�ztam le r�la, azt�n betakartam. Le�ltem mell�, meg akartam v�rni, am�g elalszik. De m�s t�rt�nt. Fel�lt, �s �jra a szemembe n�zett. Olyan m�lyen, ahogy m�g soha. Egyre k�zelebbrõl �reztem a meleg lehelet�t. Az ajkai k�zeledtek az eny�imhez. T�nyleg ezt akarja? Ugye nem �rtettem f�lre semmit? Aznap m�r m�sodszor z�gott a fejem gondolatok t�mkeleg�tõl. Azt�n megadta a v�laszt az �sszes k�rd�semre.

Sok�ig cs�kol�ztunk. M�g soha nem �reztem ilyet. Drusill�val sem. Buffyval sem, mik�zben a napi programunkat csin�ltuk annak idej�n. Az nem ilyen volt. Most teljes nyugalomban voltunk. �rzelmeink voltak. Vagy tal�n vannak … De azokban a pillanatokban biztosan. �r�k teltek el, de csak perceknek tûnt az eg�sz. Csod�latos volt. A legfurcs�bb az volt, hogy �letemben elõsz�r nem is v�gytam m�sra. Nem akartam t�bbet. Nem t�ptem le a ruh�it, mint ahogy azelõtt tettem volna. Csak �leltem, cs�koltam, �gy akartam maradni, Vele, a v�gtelens�gig…

De egyszer persze ez is v�get �rt. Egym�s mellett aludtunk el. Reggel bes�t�tt a nap az ablakon, gyorsan visszavonultam a pinc�be. Meg azt�n… Am�gy is neh�z lett volna, amikor fel�bred. Besz�lni. Zavarban lettem volna, bizony�ra Õ is. Jobb ez �gy. Nemsok�ra kezdõdik a harc. Tal�n m�r ma este. �s �n harcolni fogok. Az Õ oldal�n.

Ana N