Egy t�rt�net

            Kil�pett az utc�ra, m�g s�t�t volt. A hajnali sz�l megf�jta arc�t, frissnek �rezte, de nem �bresztette fel b�nat�b�l. M�r r�g�ta szomor� volt, m�r nem is eml�kszik mikor kezd�d�tt, tal�n mindig is az volt. Az a nap megv�ltoztatta az �let�t, mikor… Hirtelen egy aut� dud�ja t�rte meg a csendet, majdnem el�t�tte. Arc�n semmilyen rezd�l�s nem l�tszott, nem ijedt meg, ugyanolyan b�skomor tekintettel n�zett az aut� ut�n.

            Elindult, elkezdte a szok�sos mindennapj�t. Fekete ruh�t viselt, mint mindig. Tal�n ez volt a kedvenc sz�ne, vagy csak ez fejezte ki legink�bb lelki�llapot�t. Nem tudta, de nem is �rdekelte, csak el akart b�jni a vil�g el�l. F�radtnak �rezte mag�t, rendk�v�l f�radtnak. Reggel mindig hajnalban kelt, hogy elker�lje az emberek sokas�g�t, ahogy igyekeznek a munk�ba. Nem akarta, hogy l�ss�k, m�g az arc�t is eltakarta, semmi nem l�tszott ki bel�le. Nem b�rta elviselni a pillant�sokat. Sz�rnyetegnek �rezte mag�t.

            L�bait lassan szedte, hisz tudta, hogy van m�g b�ven ideje. �tment a k�zeli j�tsz�t�ren, r�gen � is hint�zott, erre m�g eml�kezett. Az�ta sok mindent felejtett, nem eml�kezett a r�gi bar�tokra, szerelmekre, sem semmi j� �lm�nyre. Sz�v�b�l kihalt minden boldogs�g. �lt, de m�gsem. Csak l�tezett. Ki�rt a kik�t�be, minden reggel elj�tt ide. M�g gyerekk�nt volt itt el�sz�r, �s a l�tv�ny leny�g�zte. Lassan kivil�gosodott, �s elkezd�d�tt, ami�rt j�tt. A t�volban sz�pen lassan egy izz� test egy pontja t�nt fel, majd kisz�lesedett, �s egyre nagyobb lett. Felkelt a nap. Az elm�lt �vekben ez a p�r pillanat jelentette a napja cs�cspontj�t, �s feledtette azt a sz�rny� �jszak�t. De mostan�ban m�r ez sem jelentett sz�m�ra semmit, csak megszok�sb�l j�tt ki ide. M�r csak megszok�sb�l �lt, ha ezt �letnek tudta nevezni. Ezut�n fel�llt, �s hazament. Eg�sz nap nem l�pett ki a h�zb�l, v�rta a s�t�ts�get, ut�lta, de titkon v�rta. Ez tartotta �letben. Megpr�b�lta �talak�tani a napirendj�t, de nem ment, csak ilyenkor volt teljesen �ber. �rz�kei feler�s�dtek, hall�sa, l�t�sa az emberit�l is jobb lett.

            A mai este k�l�nleges volt sz�m�ra, b�r � ezt nem tudta. M�r nem sz�molta a napokat, minden h�t ugyan�gy telt. Ma volt pont 5 �ve annak a napnak… Most is pont akkor kelt, mikor a s�t�ts�g lesz�llt, m�r egy kocsi sem sz�guldott az utc�n, m�r nem j�rk�ltak emberek t�megei. Lassan indult az utols� busz, a fiatalok is mentek haza a szok�sos esti sz�rakoz�sukb�l. Ez volt az � terepe.

            Sok �vvel ezel�tt m�g � is ugyan�gy �lt, volt egy gy�ny�r� bar�tn�je, akivel a boldogs�g minden form�j�t megtapasztalta, a csal�dja szerette, az iskol�ban is sikeres volt. Minden j�b�l kijutott neki, t�k�letes harm�ni�ban �lt addig a napig… Azon az este m�r nem mert hazamenni, �lt a buszmeg�ll�ban v�rva az esti buszt, az meg�llt el�tte, de nem sz�llt f�l. Csak �lt tov�bb, csendben, �r�kig. Megv�ltozott a vil�g, f�jt mindene, er�tlennek �rezte mag�t, de nem ez volt a legrosszabb. Egyed�l volt, m�rhetetlen�l egyed�l. Nem tudta, hogy mit csin�ljon, ott kezd�d�tt minden. Aznap a v�rosban aludt, majd keresett egy elhagyott h�zat, �s az�ta ott �l. Csal�dja sok �vig kereste, elt�ntnek nyilv�n�tott�k. Sz�lei nem tudt�k feldolgozni, testv�r�t – mivel m�g kicsi volt – nem �rintette meg annyira a dolog. Csak egyet tudott, hogy nagyon hi�nyzott neki b�tyja. �t sajn�lta a legjobban, mindig is szerette a csal�dj�t, de legjobban a kish�g�t. Mindig mosolygott r�, �leter�t sug�rzott. K�r�lbel�l most lehetett olyan 14 �ves, most kezdhetett el �letet �lni. Bar�tok, bulik, pasik… M�r r�g�ta r�juk sem gondolt, szinte elfelejtette �ket. M�g az els� hetekben, h�napokban n�ha hazament a h�zukhoz, k�rdez�sk�d�tt r�luk, de ezek a l�togat�sok is lassan elhaltak. Nem volt kedve utazni, f�leg reggel, f�radt volt. �lete teljesen megv�ltozott, lassan minden �rz�se kihalt sz�v�b�l, egyetlenegy v�gya maradt, ami minden este hatalmas er�vel t�madt r�. Kezdetben pr�b�lta legy�zni, de m�ra m�r belenyugodott, ez volt a sorsa. A m�ltkor l�tta azt akinek mindezt k�sz�nhette, alig volt t�le p�r m�terre. El is indult fel�, hatalmas haraggal, de p�r l�p�s ut�n ez a d�h �tv�ltozott sajn�latba. Az az ember is meg�regedett m�r, ugyan�gy n�zett ki, mint �. Megsz�l�totta volna, de nem j�tt ki hang a tork�n. Nem b�rt megsz�lalni. Tudta, hogy nem sz�nd�kosan tette r�gen azt, hanem csak lek�zdhetetlen v�gy�nak engedelmeskedett. Ekkor a f�rfi pont r�n�zett. Megriadt a l�tv�nyt�l, az a szemp�r, az a k�t szem halott volt. Minden szikra hi�nyzott bel�le, v�gtelen h�v�ss�get sug�rzott. �s tudta, hogy � is pont ugyan�gy n�z ki, tal�n rosszabbul, m�r t�bb napja nem evett. Elveszettnek �rezte mag�t. Aznap alig b�rt hazamenni, tal�n akkor halt ki bel�le az utols� emberi �rz�s, a rem�ny.

            Mik�zben ott �llt az �jszak�ban, �s r�gm�lt dolgokon gondolkozott – vagy ink�bb csak esz�be jutottak – egy fiatal l�nycsoportot pillantott meg. Tudta, hogy nem szabadna, de a v�gy el�nt�tte test�t. Megindult, hi�ba pr�b�lta meg�ll�tani a l�b�t, az ingerek nem jutottak el od�ig, tal�n nem is voltak. Ki volt �hezve. Annak idej�n pont egy ilyen ifj� teremt�ssel kezdte, de akkor m�g � is kiskor� volt. Az�ta �regebb lett, nem is tudta h�ny �ves, de m�g mindig ezek a l�nyok fogt�k meg. Valahogy finomabbak voltak.

            A csoport ekkor hirtelen kett�v�lt, n�gyen voltak, �s most p�rokra szakadtak. Ketten elkezdtek t�volodni t�le, �ket biztos nem �rhette utol, ilyen f�radtan nem. Viszont a m�sik kett� k�zeledni kezdett, ezen � is meglep�d�tt, tal�n nem vett�k �szre. Nevetg�ltek, ahogy az ilyen kor� l�nyok szoktak. A hidegben teljesen kipirosodott a fej�k, ereik m�r-m�r kil�tsz�dtak. Meg�lltak a buszmeg�ll�ban, az egyik�k telefon�lt. Egy fekete kocsi kanyarodott be, meg�llt, �s az egyik l�ny besz�llt. A m�sik l�that�an a buszra v�rt. M�g mindig hev�lt �llapotban volt, ez�rt levette s�lj�t. A nyaka ekkor meztelen�l ter�lt a f�rfi el�. Lassan, hangtalanul m�g��llt, egy darabig csak n�zte, megbabon�zta a l�ny. Amaz semmit sem sejtett, v�giggondolta az este �lm�nyeit, az alkohol dolgozott benne, �rz�kei tomp�t�dtak, �gy m�g ink�bb nem vette �szre a f�rfit. Erei kit�gultak, szinte l�tni lehetett a benn�k fut� v�rt. A f�rfi fej�ben hallotta l�ktet�s�t, v�gya egyre-csak n�tt. Nem b�rta tov�bb. H�v�s kezeivel megragadta l�nyt, �s belem�lyesztette fogait a nyak�ba, �s csak sz�vta-sz�vta az �ltet� ned�t. Lassan �ramlott v�gig a test�ben, m�r t�bb napja nem evett. �tj�rta azt eg�sz test�t, �lvezte minden cseppj�t. Mikor a sz�v�hez �rt, az nagyot dobbant, �s a lass� sz�v�sb�l most m�r f�ktelen csapol�s lett. A l�ny el�sz�r nem is fogta fel mi t�rt�nik vele, csak �rezte, ahogy az �let elhagyja test�t, m�g v�gigfutottak agy�ban az eml�kek, a bar�tok, az els� cs�k, a sz�lei, a testv�re…

            A feh�r, �lettelen test halkan koppant az aszfalton. A f�rfit, miut�n megt�r�lte a sz�j�t, �s kiel�g�tette v�gy�t, �jra el�nt�tte a m�lab�. M�r �vek �ta ezt csin�lta, de m�g mindig nem b�rta megszokni. Egyre m�lyebbre ker�lt, ut�lta mag�t. Megint egy �letet t�rt kett�, egy most kezd�d�, boldog �letet. Ilyenkor v�rta a napfelkelt�t, szinte im�dkozott �rte. Megv�lt�snak �rezte. De addig m�g hossz� �r�k voltak. R�szokott, hogy megn�zi �ldozatait, vizsg�lja �ket, a sz�ps�g�ket. A mait valahogy k�l�n�snek �rezte, furcsa, m�g az �tlagost�l is rosszabb �rz�s t�lt�tte el. Ahogy k�zelebb hajolt az archoz, egyre ismer�sebbnek t�nt. B�r m�r alig eml�kezett a r�gi ismer�s�kre, de ez az arc felt�n�en hasonl�tott valakire. Iszonyatos f�lelem t�lt�tte el, �t, aki a s�t�ts�g gyermek volt. M�g sohasem �lt meg ismer�st, legal�bbis nem eml�kezett r�, hogy lett volna ilyen. Ezek a gyeng�d arcvon�sok, a sz�p, z�ld �zikeszemek, a hossz�, egyenes, barna haj nagyon eml�keztette valakire. Sokszor l�tta ezt az arcot, ebbe biztos volt. De nem b�rta elk�pzelni, hogy ki lehet, hiszen legal�bb 8 �vvel fiatalabb volt t�le, �s neki nem voltak ennyivel fiatalabb bar�tai. A rokons�gb�l meg senkit nem jegyzett meg. M�g egyszer megn�zte az arcot, furcsa mosolyt l�tott rajta, �s ekkor beugrott egy k�p. Egy kisgyerek mosolyog a b�tyj�ra. Az �r�m, amit ez a felid�zett eml�k okozott, hirtelen irt�zatos f�jdalomba ment �t. R�j�tt, mit tett. El�sz�r nem is b�rta felfogni, csak ott �llt, csendben, mozdulatlanul, �s n�zte a l�nyt. A l�nyt, akit a legeslegjobban szeretett. A l�nyt, aki most halott, akit � �lt meg. Ki�ltani pr�b�lt, de nem tudott, csak t�rdre esett, �s egy csepp hullt a f�ldre. El�sz�r azt hitte, hogy esik az es�, de miut�n feln�zett az �gre, r�j�tt, hogy t�vedett. � k�nnyezett. S�rt. F�jdalm�t pr�b�lta leadni, de nem tudta. Bel�lr�l em�sztette a b�nat. Ez rosszabb volt, mint az �hs�g, vagy mint b�rmi. Sz�ve darabokra t�rt. Lassan fel�llt, �s elindult. Nem is tudta, hogy hova, csak ment. Menni akart, nem b�rt ott maradni.

            Csak bolyongott, tudta, hogy nem b�rna aludni. Gondolatai csak a testv�re k�r�l forogtak. B�g�tt, lehetetlen volt visszatartania. A szenved�s teljesen �tj�rta a test�t, neh�znek �rezte mag�t, �s v�gtelen�l f�radtnak. F�radt volt, az �jszak�ban. K�zeledett a hajnal, m�g mindig s�t�lt, azt�n egyszer csak meg�llt. A kik�t�ben volt, maga sem tudta, hogy mi�rt, biztos megszok�sb�l. M�r �gyis k�v�lr�l tudta az utat, de nem is �rdekelte, hogy jutott oda. Most nem �lt le, szomjazott a napfelkelt�re, nem b�rta �lve n�zni. �s nem is kellett r� sokat v�rnia, a halv�ny f�ny megjelent a t�volban, majd egyre izz�bban vil�g�tott. Fekete ruh�ban volt, minden�t eltakarva. Nem b�rta a napf�nyt. �rezte, ahogy felmelegedik a leveg�, ahogy  a l�b�t�l eljut a fej�ig. Forr�s�g t�lt�tte el a test�t. Igen, ezt a melegs�get szerette benne. Most j�tt r�, hogy mindig ez�rt j�tt ide. Hogy h�v�s test�t meleg �rje, �s a boldogs�g csalfa �rz�s�t ny�jtsa. De most ez sem volt el�g. Bel�l v�rzett, m�r nem tudta mit csin�ljon. Ekkor hirtelen felemelte a kez�t, �s levette a kend�t arc�r�l. Perzsel� �rz�s fogta el, �gette, de valahogy nem �rezte a f�jdalmat. Ez az �rz�s �tj�rta a test�t, mosolygott. Boldog volt. Most, el�sz�r, az�ta a nap �ta, boldog…

V�gi Bal�zs ( corner@freemail.hu )