H�v az �j

Gyenge sz�l hajlongatja a toronyszob�m ablakt�ml�it. Kintr�l semmilyen zaj sem hallatszik, csak egy boldogtalan bagoly huhog�sa, �s a hegyi farkasok t�volr�l j�v� �neke. Zene, mely �tj�rja tagjaimat, �s k�zben… felem�szt. Nem tudok szabadulni t�le, hallom, �rzem minden pillanatban. Sz�l�t. Fel�llok faragott t�lgyfa-sz�kemb�l, �s becsukom az ablakot. A holdf�ny m�r csak apr� r�seken sz�r�dik be. S�t�t lett. Gyerty�t gy�jtok, b�r nagyon j�l l�tok �gy is. Csak a l�tszat kedv��rt. Mintha olyan lenn�k, mint a t�bbi.
A gyenge f�ny megvil�g�tja a t�gas toronyszob�t, kast�lyom legmagasabban fekv�, legcsendesebb helyis�g�t. Szeretek itt lenni, f�leg este. Itt egyed�l lehetek gondolataimmal.
Le�l�k az asztalhoz, �s t�lt�k magamnak egy kis bort. F�szeres illata megcsapja orromat. Megcsod�lom, ahogy a gyertya f�nye megcsillan a krist�lypoh�rban h�mp�lyg� v�r�s ned�n. Moh�n kiiszom a poharat, de mit sem �r. Szomjas vagyok. �rzem, hogy testem k�v�nja, lelkem k�veteli a…
Nem! Nem tehetem! Vissza kell fognom szenved�lyem, mert nem vagyok �llat! Ember vagyok, Toron egyik nemesi csal�dj�nak a tagja. Nem m�lt� hozz�m a… v�riv�s.
Fel�llok, begy�jtom a kandall�t. F�zok, remegek, de a pokol forr�s�ga sem seg�tene most. V�gy t�pi a lelkem, ahogy farkas a birka tetem�t. �rzem: sz�l�t az �j, mennem kell! Hogy hova? Vad�szni. Becserk�szni �ldozatomat, elkapni, hallani jajvesz�kel�s�t, elv�gni a tork�t �s… meginni v�r�t. Ellen tudok-e �llni eme k�nyszernek, ellen tudok-e �llni ennek az �toknak, mi m�r ki tudja h�ny �ve k�s�rt?
Meg kell, hogy pr�b�ljam.
Leveszek egy k�nyvet a polcr�l �s olvasni kezdem. �szak-Ynev t�rt�nelme, eg�szen Kyria megalap�t�s�t�l. Nem tud �rdekelni. Visszateszem, j�rk�lok a szob�ban. L�pteim nem vernek zajt a puha sz�nyegen.
Hallom, valami az erk�lyemre sz�llt. Lassan kinyitom az ajt�t, �s szem�gyre veszem a l�togat�t. Egy holl� toll�szkodik a korl�ton, belefeledkezve munk�j�ba. Egy l�p�st teszek fel�, mire � fel�m kapja a fej�t. Szemembe n�z, vizsg�l�n, k�rd�n, kutatva lelkem legbels� mivolt�t. Ijedten felrep�l, sz�ll� tollak tucatjait hagyva maga ut�n. Nem szeretnek az �llatok. F�lnek t�lem. Pedig nem akarok nekik rosszat. Vad�szni sem szoktam j�rni, mert m�r t�volr�l meg�rzik az erd� vadjai a jelenl�temet. De az emberek nem. �k k�nnyebb c�lpontok… �s finomabbak is.
Nem, ez �r�lts�g! M�rt lenne j� �rtatlan emberek v�r�t inni? Istentelen tett, nincs r� b�nbocs�nat.
De akkor mi�rt l�ktet a fejem, sz�vem ak�r egy felb�sz�lt vadkan tombol a mellkasnak nevezett kelepc�j�ben? Mi�rt hallom, ahogy az �j hangja sz�l�t, hogy menni kell, a s�t�tbe, vad�szni emberre?
�r�let! Ez �n vagyok, vagy egy d�mon a fejemben, mely arra t�rekszik, hogy k�rhozat legyen �letem �s hal�lom? T�n meg k�ne halnom? Igen!
Az erk�ly p�rk�ny�hoz l�pek, oda, ahonn�t az im�nt r�ppent el a holl�. Len�zek a m�lybe, a j� �tven �lnyi m�lys�gbe. Alattam birtokon ter�l el. L�tom a parasztok h�zait, l�tom gazdagon term� sz�nt�f�ldjeimet a majors�ggal egy�tt, �s l�tom a temet�t… ami tal�n legkedvesebb sz�vemnek.
K�sz, ez m�r a v�g! Nincs m�s �t, ugorni kell! V�get kell vetni ennek a… szenved�snek.
Szenved�snek? Hiszen nem kell szenvednem, csak ki kell el�g�teni szomjamat! Igen ez az egyik megold�s. A m�sik az, hogy ugrok. Nem f�lem a hal�lt, csak… nem akarok meghalni. �lni akarok, �s ak�r �r�kk� is �lhetek, ha…
Visszamegyek a szob�mba, magam m�g�tt becsukom az erk�ly ajtaj�t. A ruh�sszekr�nyhez l�pek, �s kiveszek bel�le egy fekete csukly�s k�penyt. Derekamra egy keskeny peng�j� t�rt csatolok. Kil�pek a szob�b�l, �s halkan a l�pcs�n lefel� osonok a toronyb�l.
Vad�szni indulok. Mint minden �jjel.