F�k

F�zom, mert a l�ng k�zel�ben �l�k, f�zom, reszket a testem, tekintetem a l�ngokban t�ged keres.

Hol vagy? Merre j�rsz?

Kezem a l�ngok k�z�tt kutat ut�nad, de csak a f�jdalmas par�zs vil�g�t meg, �s mondja el nekem, ez nem m�s csak k�pzelet.

Te csak egy k�pzelet vagy. Te csak a k�pzeletemben �lhetsz, a fejemben, sehol m�shol. Nincs ezen a vil�gon m�g egy olyan ember, mint a te �rnyaid. Senki nem tud �gy mosolyogni, senki nem tud �gy simogatni, senki nem tud…

Odaad� szereteted nem e vil�gi.

Mikor r�m n�zel, - �lmaimban �r�kk� azt teszed - a szemedben l�tom azt, amit mondasz, szavaid csak csermelyek az �r�k fenyvesben. Egyed�l vagy, mint �n, bolyongsz, �r�kk� kutatsz, keresel engem, �s �n is kereslek t�ged, csak egy m�sik �sv�nyen, m�gsem tal�ljuk meg egym�st.

�lmaink, �lmaimban vagyunk egy�tt csak, m�skor tal�n nem is lehet�nk, elv�laszt az emberis�g, elv�lasztanak az �rm�ny gondolatok, a holt szellemek tombol� d�he.

Nem vagyok egyed�l, emberek vesznek k�r�l minden�tt, minden�tt, �s m�g sincsenek sehol, mert halov�ny t�nem�nyekk�nt vonulnak el ebben az �jben, amit �k �letnek h�vnak.

�let, mily fura sz�, biztos valami nagyon szomor� lehet, valami r�miszt� egymag�ban is, nem is akarom tudni milyen, nem akarom, hogy ha �k aj�nlj�k, nem kell nekem az �k dereng� sikolyuk.

Ink�bb s�t�lok a sz�rk�letben, �s v�rok az �jre mikor veled lehetek.

Egy farengetegben s�t�lok, a Hold s�t le r�m, a csillagok fic�nkolnak az �gen, a sz�l mes�li a vil�g t�rt�neteit, a f�k magasodnak f�l�ttem, �s k�rnek, hogy t�p�zzam meg lombjaikat, irtsam ki gy�ny�r� tereb�lyes �vsz�zados mivoltukat, mert �k sem b�rj�k. Szerelm�k csak n�, �s n�, m�r lassan a Holdat simogatja, de m�gis egyed�l vannak a rengetegben, egyed�l az erd�ben.

Nekik m�g �lmaik sem lehetnek, nem alhatnak, nem fonhatj�k k�rbe egym�st, nem k�gy�zhatnak szerelm�kben, hanem �llniuk kell, �s csak s�v�rg� tekintetekkel figyelni a m�sikat, aki szint�n szerelemt�l vak tekintettel csak k�nnyezik, tombol, de �llnia kell. Elmes�ltem nekik, hogy soha nem is lehetnek egy�tt, hi�ba tombolnak, hi�ba �rj�ngnek, hi�ba minden, �lni�k kell, mert meg nem halhatnak, szenvedni�k kell, erre lettek �t�lve.

Le�ltem el�j�k, �s hogy vigasztaljam �ket, elmondtam nekik, hogy nincsenek teljesen egyed�l, mert nem csak �k szenvednek annyira, �s ezt csak az tudja meg�rteni, aki szint�n olyan szerelemben �l, amilyenben �k.

Elmondtam nekik, az �n szerelmemet.

Mes�ltem r�la, mes�ltem a haj�r�l, amir�l �d�kat �rt a pajz�n sz�l, kacskaring�zott, csavarodott k�r�, �s r�p�tette, mikor a k�zel�be �rt. Mosolyt csalva arc�ra, csiklandoz� nevet�st. Feketes�g�t�l elsz�d�lt az �j, beleborzongott a Nap, �s mikor sz�ke volt, akkor rem�nyfolyamok dalolt�k reg�it, elvak�tott a szellemi j�t�k. Ha barna volt, akkor bar�ts�gb�l lobbant szerelem, h�mp�lyg� v�gyat keltett a val�s�g.

Tekintete teremtette a vil�got, mi bennem �l, az �ltet, abban van minden rem�nyem, a pillant�sokban, a tekintetben. Mikor szemembe n�zett m�lyen k�k szemeivel, akkor �reztem azt, hogy rabszolg�ja vagyok, kiszolg�ltatott vagyok, nem tehetek semmit ellene. Lavin�t ind�tott meg bennem, �rj�t� cs�k k�pe lebegett mindv�gig el�ttem, ah�nyszor tekintete r�m borult. Nem lehetett olvasni bel�le, csak sejtelmes rejt�ly volt nyitott.

Ajkai karcs�an �veltek, a von�sok mind azt s�gt�k, hogy cs�kra v�gynak, arra vannak sz�letve, hogy egy m�sik ajkat cs�kolhassanak.

Hazudtak mindenkinek, mert azt hitegett�k, hogy szeg�ny kis senki, de a szeg�ny kis senkiben ott lapult az, kinek m�g az �g sz�l�ttei sem tudnak ellen�llni, csak egyszer kell el�t�rj�n v�rengz� szerelme, �s akkor mindenki abban a f�jdalomban akar f�r�dni. Az eldobott sz�vek tenger�n v�gzi majd mindenki, mert nem fog senki, senki sem az �v� lenni.

Mert a cs�kok mind �resek, semmitmond�ak, nem �gnek, de m�g csak nem is fagynak, szenvtelen szobor mindenki, mert a v�rz� sz�v�t senki nem gy�gy�tja, a szomjat, �s a l�ngot senki el nem oltja.

� az, kire �n v�gyok, �s kinek imm�ron rabszolg�ja vagyok.

De nem szenvedek az eldobott sz�vek tenger�n, m�g csak nem is �lek a forrong� zsivajban.

Itt �lek vel�k, a f�kkal, a csillagokkal, az �r�k Holddal, a s�t�tben, itt �lmodom, itt vagyok egy�tt vele csak.

Ez a titkos ill�zi�.

L�tezik, itt van �r�kk� mellettem, de soha nem �rhetem el, pedig van l�bam, �s j�rhatom �r�kk� az �sv�nyeket, de nem lesz � soha az eny�m, SOHA.

Elkophat l�bam ezen az �sv�nyen, ha az emberek vil�got nem hoznak erre a F�ldre!

Meg�llt az �rzelmek ideje, de m�gis folyton �regszem, elm�lok lassan, de szerelmem f�jdalma �r�kk� fog �lni itt az �jben.

Fel�lltam, megfordultam, nem b�rtam tov�bb mes�lni, mert a f�jdalmammal k�nnyek buggyantak el�, �s csak hasogatnak, l�gy�tj�k a sebet, mi tov�bb szakad, felhasad, ebbe fogok bele�r�lni, ebbe fogok belehalni, �s senki nem hallgat meg engem m�s,

…csak a f�k…