Buffy: Visszakaptad a lelkedet. Hogyan?
Spike: Ezt akartad, ugye? (a mennyezetet nézve) Ezt akartad, ugye? (a halántékához nyomja az ujjait, lenéz, és az oltár felé megy) És... és most idebenn van mindenki, hozzám beszélve. Minden amit tettem... mindenki akit... és ő... és ez... a másik, akit megvetsz. Az is itt van. Mindenki. Mind csak azt mondják hogy menjek... menjek... a pokolba.
Buffy: Miért? Miért tennéd?
Spike: Buffy, szégyelld magad! Miért tesz meg egy férfi valamit, amit nem kellene neki? A nőért. Hogy az övé legyen. Hogy az a fajta férfi legyen aki soha nem... (elnéz) hogy olyan férfi legyen.
(Spike a kápolna elejénél levő 6 láb magas feszülethez sétál.)
Spike: A lány megbocsátással néz a férfira, és mindenki megbocsájt, és szeretettel fordul a másikhoz. Szeretni fogják a férfit.
(Spike csak egy lábnyira áll a feszülettől, bámulva azt.)
Spike: Szóval minden rendben, ugye? (sóhajt)
(átöleli a keresztet, egyik karját az egyik, a másikat a másik fájára hajtva, a fejét pedig a megtámasztja a feszület csúcsán. A teste sistereg és füst száll fel ott ahol a kereszthez ér.)
Spike: Megpihenhetünk... megpihenhetünk most már? Buffy... megpihenhetünk már?