Azt álmodtam

 

Azt álmodtam, hogy mind kihalt a földről

Az ember, és a föld csak élt tovább.

Tavasszal kicsíráztak a göröngyök,

És kivirítottak a violák.

A madarak vígabban énekeltek,

És gondtalanul járt a szende őz,

A gólyák télre ismét útra keltek,

És százszor szebben múlt a csendes ősz.

A börtönök küszöbét dudva verte,

Kivirágzottak az utcakövek,

Illat tömjéne szállt áldón az estbe,

S örökre elhervadt a gyűlölet.

        Juhász Gyula