Fekete

Elbújva sötétség markában

Hánykódunk, míg ki nem lyukadunk e nyomorú világban

Megszületésünk a lényünk halála

Álmokból felépített várunk rombolója

Megszülettem én is

Könnyekkel szememben

Megszülettél te is

És a mosoly az arcodon

Boldog, fülledt gyermekkor

És a tapasztalatok atyja mostani korom

Felocsúdásom az életből

Rádöbbenésem a halálra, a legjobb barátra

Figyelem őt, sajog bele szívem

Figyelem őt, elfordítom fejem

Beleégett arcod az én emlékezetembe

Csak öl, pusztít, megnyomorít engem

Mert látom a vágyat

Látom magamban, de kiölni nem lehet

Mi ketten egyek vagyunk

Testben, lélekben, de nem ezen a világon

Érzelmi vesztőhely lettem

Álmom csak a vágy, a csók

Az ölelés, halálos megismerés

SZERETLEK TE KIS FEKETESÉG!!!

Kovács Barna