Az õr�lt

Hûs z�porban �szik elhagyott testem

Lelkem figyeli �lmom partj�r�l ahogy kavarog a v�zben

Himb�l�dzik a s�ros cseppek k�z�tt

Elhullott vir�gok szirmai fedik

Fejem a v�z al� bukott testem is h�z�dik, vonz�dik a m�ly fel�

Eltûntem k�v�lrõl, k�nnyet sem hullatok virul� lelkem f�l�

�tv�gok �gen, f�ld�n, �res rengetegeken, �s egy sug�rba v�szve az �gen eltûn�k

�res lett a t�j, hi�ba hull az esõ, hi�ba ontja rem�nyeit a Hold

Hi�ba s�t a Nap, hi�ba folyik sz�ntelen medr�ben a tavasz, ny�r…

Lelkem is sz�rnyra kapna, de hozz�d k�t�ztem õt, �s most nevetek, kinevetem õt

Gy�va kis f�reg, fetrengj�l a s�rban, k�nozzon, marjon a l�tv�nya

El is hulltak m�r feh�res tollai, sebes lett teste, az �ttetszõ k�kes semmi

K�nnycseppeket hullat r�d, nem l�tod?

Ott folynak v�gig arcodon, m�r patakzanak, egy egy v�res �rnyalatban

Kebledre hullanak, tested fedik, eg�sz szerelmed

S te �szre sem veszed, v�gre, csak let�rl�d õket, szavak n�lk�l, �s elhagyod

Zavart l�lek, szeg�ny, m�r s�rna is, de hi�ba megint minden, v�ge

Egy�gyû melank�li�ban hever, vonaglik n�ha, tekintete elv�sz benned, �rdek n�lk�l, n�m�n

S ha n�ha te is fel� pillantasz, f�lve, nem is õt keresve az �res s�t�ts�gbe

Fellobban, k�zd, k�r�mmel kapar, rem�nykedik a vesztes mosolyodt�l l�zasan

Nem oldom fel, nem engedem õt el, szolg�ljon csak, �lje meg mag�t, mint ahogy �n tettem, �rted!

Akkor ott, mikor az esõ esett, akkor vele egy�tt hullt el a k�s is kezembõl

K�nnyeimet akkor is mostad, ord�t�som n�m�n csit�totta

De v�rem elmos�dott a t� viz�ben

Testem s�r takarta, most meg a fetrengõ hom�ly

R�vbe �rv�nylik szakadt rongyaim maradv�nyai, eml�kek tõlem, nem neked

Hanem neki, az embernek, egy eml�k, hogy voltam, �s sz�thullottan most is vagyok.

Csak m�g �ltem, az �rdektelen volt, nem �rte meg, k�nban haltam meg

Nem tett semmit �rtem a k�d, a hold, a csillagom

Szappanbubor�k form�ban t�kr�zõdik minden egyes sz�nes fort�lyban szerelmem

Elmos�dott, elmos mindent ez az idõ, kegyetlen bolond l�ny

Mit tud õ r�lad, mit tud õ r�lam, tudja hogy mi�rt?

Dehogy tudja, hisz õ is �r�kk� csak �lmodik keresve boldogs�g�t, pszichopata �ld�kl�sben boldog�t� m�mor�t!

Isten�nk, dr�ga isten�nk, meg van bolondulva a vil�g, �gy fordultam egykor hozz�, de szemembe nevetett

El�vegesedett szemekkel r�m n�zett, �s az �ress�gbe n�zett

T�ncolt �r�m�ben, az �rtelmetlen �r�mben, õ a teremtõ, sz�vtelen lett, �ld�klõ

Hisz ha neki minden hat�, akkor zsarnok minket fal�

�lmokban t�r, �lmokat teremt, csak�gy ahogy f�jdalmat

Csak�gy ahogy �beren õrk�dik �gyelve, hogy minden pontos legyen

Pontosan f�jdalmas, pontosan m�moros gyilkoss�g

L�zong� szellemem szem�be r�h�g�tt, õ az õr�lt.

Kov�cs Barna