A R�zs�k fojtogat�ja

V�rk�k hajnalba csapott �t

A hat�rtalan, �des �j

Egy bimb� k�zd a pokol fel�

Ny�jtja fej�t, t�rtet, z�z

T�vistelen, �g� r�zsabokor

Ahonnan indult �

A k�pzelet fagyos alja,

Ahov� hullatja gy�gy�t� k�nnyeit

Csavarodik, ny�lik, m�r alig b�rja fej�t

De a bimb� nem pattan fel

Csak a pokol �g� t�ze, ami annyi szeretetet ny�jthat

Hogy a fojt� b�rt�n felpattan

Az �ton lefel�, egy j� t�nd�r

Csupa j�sz�v�s�gb�l a bimb�t lev�gni pr�b�lja

De l�ngra lobbannak sz�nes sz�rnyai

�s v�rt k�nnyezik, al�hull, eleny�sz� f�regg� lett

Fent a F�ld�n, ahol m�r fagy a Nap

Emberek t�mege eggy� v�lva,

Mind im�dkoznak, k�njaikban ord�toznak

Im�dkoznak a r�zs�hoz „szabad�ts meg minket”

De a r�zsa vakon, n�m�n csak tov�bb k�szik

�tlen, szomjan, f�rgek k�z�tt, bimb�leveleit a k�vek s�rtik

De nem sz�m�t, mert egyetlen a c�l, a POKOL

Ahol a v�gs� megnyugv�s v�r r�, a b�ke

Egy ember fent, �r�mk�nnyek szem�ben

De a Napra fens�gesen n�z fel, �mulva,

A r�zs�ra n�zve, szem�ben a szerelem tengere hull�mzik

Egy�tt �g a r�zs�val, � az, akinek nem kell e vil�g!

R�j�tt arra, hogy a k�nes t�z, a l�ngok

Maguk a megtestes�tett j�k, a b�ke, az �r�m

Mert a f�ld�n �l� emberek, mind csak fojtogat�k

�rzelmi tiszt�t�vizek, ki�lik az emberb�l a sz�t

A F�ldet lassan a tenger ki�li, halnak az emberek

Hullanak, mint t�zviharban a legyek, �s a r�zsabokor

T�ze a tengerben b�szk�n �g a szerelmes p�r

Egy�tt az �let �s hal�l k�sz�b�n, de fejet nem hajtva

Meghalt az utols� sz�nalmatlan ember is

Csak a F�ld, a v�z, a r�zsa meg �n

�r�k harc, a r�zsa l�ngja �li a vizet

A v�z �li a r�zs�t, meg engem, de a pokolra t�relmesen v�rok

A bimb� lassan �tja v�g�hez �r, �rzi �

Ver�t�k �des cseppjei hagyj�k el level�t

�s egy utols� k�ny�rtelen rugaszkod�ssal

A pokol kapuj�hoz �r, �s lerogyik, rem�nyt sem l�tva

A kapu, kis fakapu, ahonnan a r�sek k�z�l

Sikolyok, elveszett �lmok, k�nnyek sz�r�dnek, mennyire v�rom

Mennyire van, oda v�gy, �s az�rt s�r, z�porzik a k�nny

Felem�szt a v�gy, az�rt a p�r s�haj�rt, KELL (?)

�s ny�lik a kapu, v�n �rd�g ap� kecmereg ki rajta

�r�m�ben a r�zsa szikr�kat vet, �s al�zatosan engedelmeskedik

Az ap� vad szor�t�s�nak, �s m�r halad, be a kapun

Viszi �t a l�ny, �s �tl�pte a k�sz�b�t

Bimb�nk meg�rezve a simogat� l�ngokat, most m�r hallva

A jajgat�sokat, ledobja a leveleit, �s magasztosan kibomlik!

Felpattan egy nagy l�legzetet v�ve az �llott leveg�b�l

Kisimulnak fekete szirmai, �s mosolyog, hogy remeg bel� a pokol

Keserny�s illata csendet parancsol a ny�g�sek k�z�tt

�jfekete sz�ne leny�g�zi az �rd�g�ket

Hossz� karcs� nyaka, d�lcegen, babon�z�an �ll

A s�t�t �j, sz�ps�g, a fekete misztikum

�s �n vagyok, a szerencs�s, szerencs�tlen ember

Ki szerelmes lettem bel�, szemem lecsukom

Al�hullok r�zs�m fel�, �s a pokol kapuj�t �tl�pve

Remeg� s�hajj�, r�pke szellemm� lettem �n, nem �rkezett el az id�m

A t�z megfagyasztja a r�zsa l�ngj�t,

Megfagyok �n, megfagy a tenger

Elvesz�nk, megfulladunk, let�n�nk

Csak a pokol az, ami �g!

Kov�cs Barna