Spike: Szóval megvan, hol kezdjük. Hol van Buffy?
Dawn: Most éppen máshol van.
Spike: Mikor jön vissza?
(Willow elindul felé)
Willow: Mind összegyűltünk amíg te nem voltál itt, és megbeszéltünk néhány kérdést, és lényegében egy hosszú vita után Buffy úgy döntött, hogy mindenkinek jobb lesz ha egy kicsit kiszáll, hogy egy kicsit feltöltődjön.
Spike: Aha. Értem. Fogadjunk sokáig gyakoroltad… (Willow csalódott arcal visszamegy) Tehát Buffy az apokalipszis közepén kiszállt, és ezt ő döntötte el. (Xander elindul felé)
Xander: Együtt döntöttünk.
Spike: Hát persze, együtt döntöttetek! Háh!! Ti szegény hálátlan árulók! Mit képzeltek kik vagytok?
Willow: A barátai, csak azt akartuk…
Spike: Óh ti nyomorultak! A barátotok, mégis eláruljátok!
Giles: Nos, ezt te nem értheted...
Spike: Szerinted nem, szerintem igen! Rupert! Te voltál régen a nagy ember ugye, a tanár, tele bölcsességgel, mostanra túltett rajtad. És ezt nem viseled el!  Számtalanszor mentette már meg az életeteket! Meghalt értetek! Ti meg így köszönitek meg?!
Faith: Hé fog vissza magad! A szónoklatok ideje rég lejárt, denevér!
Spike: Oh ez igaz? (Spike és Faith egyre közelebb megy egymáshoz)
Faith: Igen pontosan, ezután se vegyél levegőt!
Spike: rendben! (Spike megüti Faith-t)
Faith: Eléggé bele vagy esve ugye? (Faith fejbe rúgja Spike-ot) Ez édes dolog, (Spike megüti Faiht-t Faith vissza üt) Ahogy össze vert téged (Faith megint fejbe rúgja, Spike átrepül az asztalon)
Giles: Elég! (Faith üti Spike-ot Spike ellöki és felugrik)
Spike: Végül megkaptad, amit akartál! Most hol van?
Faith: Nem tudom!
(verekednek, végül Faith fellöki és gurul vele)
(Spike feláll kimegy a házból és elindul illat után Buffyhoz)
 
________________________________________
 
(Buffy fekszik az ágyon, Spike kopog, majd megjelenik az ajtóban)
Spike: Háhh, hát itt vagy. Észrevetted hogy meghívás nélkül bejöttem ide? Ez a város már tényleg az övék! (Elindul az ágy felé) Hallottam, odamentem. A szajha mosolyog, és reformokról beszél mikor jól vagy, de amint kicsit letörsz azonnal beléd rúg, igazam van? Legszívesebben…
Buffy: Nemcsak Faith tette... Együtt akarták… talán igazuk is volt... menj el!
Spike: Nem! Ettől jobb kedved lesz! Azért jöttem, mert mondani akarok valami. Igazad volt! Caleb valamit rejteget előled, szerintem te rögtön tudtad, azt hiszem a pincéknél van, szóval igazad volt! Buffy!
Buffy: Nem érzem jól magam.
Spike: Engem nem csapsz be (Odasétál közvetlenül az ágy mellé)
Buffy: Most miről beszélsz?
Spike: Te nem adod fel!
Buffy: Csak figyelj!
Spike: Te vagy a vezérük, még mindig te vagy, ezt a dolgot nem te adtad fel, ők vették el!
Buffy: Mi a különbség?
Spike: Visszavehetjük!
 
________________________________________
 
(Buffy ül az ágy szélén, Spike áll vele szemben)
Buffy: Nem!
Spike: Ha azt mondod nem, úgy is gondolod?
Buffy: Ez a szó mindig gondot okoz neked, ugye?
Spike: Visszakaphatod őket!
Buffy: Igen? Talán... muszáj? Oh.. Olyan fáradt vagyok...
Spik: Kellesz nekik!
Buufy: Hát én…
Spike: Nagy odaát a felfordulás nélküled!
Buffy: Tényleg?
Spike: Igen igen, tiszta kupi az egész, kajás zacskók, szanaszét hagyott hálózsákok, mindenki nagyon fél és kócos!
Buffy: Szörnyen hangzik (Spike leül Buffy mellé az ágyra)
Spike: Nem sokat láttam, tudod, eljöttem, kicsit verekedtem Faithel és…
Buffy: Tényleg nem mintha örülnék de…
Spike: Ha akarod lábjegyzet lesz a történelemben! Fájdalmas balesetnek fog látszani...
Buffy: Ez az én bajom, akármit mondok egy lány meghal… Mindig!
Spike: A háború áldozatokkal jár.
Buffy: Áldozat, ez a szó olyan közömbös, pedig ők lányok és megöltem őket, nem törődtem velük, egyikkel sem. Tudtam, hogy elvesztem néhányukat de mégsem… áhh (felpattan az ágyról és megáll Spikeal szemben) látod most is kifogásokat keresek… nem tudok kötődni... én mindig változtam mióta vadász lettem, de ezen a téren ugyan az maradtam! Az emberek próbálnak kötődni hozzám, én pedig nem hagyom! Hmm te csak tudod!
Spike: Nekem rémlik valamiféle kötődés…
Buffy: Oh nem, mi nem kötődtünk, csak az vonzott, hogy én voltam az elérhetetlen (Spike felpattan, és közeledik Buffy felé)
Spike: Szerinted csak ennyi volt?! (Buffy kikerüli, és vissza ül az ágyra)
Buffy: Kérlek ne beszéljünk a múltról!
Spike: Oh nem, nem, álljon meg a menet! Én is benne voltam a dolgaidban, úgyhogy talán mondhatok valamit!
Buffy: Jó! Tied a pálya! Marcangolj!
Spike: Kibírhatatlan vagy!
Buffy: Köszönöm, ez segített!
Spike: Nem felvidítani akartalak!
Buffy: Akkor mit akarsz mondani?!
Spike: Nem tudom! Megtudom, ha már elmondtam, valami felhúzott és csak... elérhetetlen, ez az!
Buffy: Jó elérhető vagyok én... teljesen elérhető! Most már alhatok végre? (Spike lehajol hozzá)
Spike: Kérlek, figyelj rám! (Spike leguggol Buffy elé) Egy kicsit tovább életem mint te, és sokkal régebben vagyok halott. Láttam olyat amit elképzelni sem tudsz, tettem olyat amit te ne tégy.  Igen nem éppen az eszemről vagyok híres, az ösztönöm hajt, és nem mindig arra, amerre az eszem. Ezért sok hibát követek el, egy rakás szar dolgot teszek, több mint 100 éve... de csak egy dologban vagyok biztos: Benned! (Spike meg akarja érinteni, erre Buffy elfordítja a fejét) Nézz rám, nem kérek tőled semmit, nem azért mondtam, hogy szeretlek mert akarlak, vagy mert nem kaphatlak meg, semmi köze nincs hozzám. Szeretem ami vagy, amit teszel (Legördül az első könycsepp Buffy arcán) ahogy próbálod, láttam a kedvességed, az erőt, a legjobb, és a legrosszabb arcodat, tökéletesen megértem hogy ki vagy te. Valójában egy fantasztikus nő vagy. A nagy Ő vagy Buffy!
Buffy: Nem akarok a nagy Ő lenni!
Spike: (enyhe mosollyal) Én meg nem akarok ilyen jóképű lenni, mindenkinek van keresztje! (Buffy elmosolyodik a könnyein keresztül, majd lefekvéshez készülődik) Pihenj egy kicsit, hajnal előtt még benézek, majd eldöntöd, hogy érzed magad! (Spike elindul az ajtó felé)
Buffy: Spike! Megtennéd, hogy maradsz?
(Spike visszafordul)
Spike: Persze. Itt ez az ördögi kínzóeszköz (ledobja rá a kabátját) ez a fotel, itt elleszek
Buffy: Ne, inkább itt. (Arrébb húzódik, mutatva hova feküdjön Spike) Magadhoz ölelsz?
(Spike lassan oda sétál majd ledől az ágyra és magához öleli Buffyt)