Angel: Szenvedély. Ott lapul mindannyiunkban.
Alszik... vár... és, ámbár akarata ellenére is, de úszít... kinyitja az alákapcsait és harap.
Beszél hozzánk... vezet minket. A szenvedély ural mindannyiunkat. És mi engedelmeskedünk.
Mi mást is tehetnénk?
A szenvedély a legtisztább pillanazaink forrása.
A szerelem öröme..., a gyûlölet világossága..., a bánat önkívülete.
Néha jobban bánt minket, mint ahogy azt elbírnánk viselni.
Ha szenvedély nélkül tudnánk élni, akkor lehet, hogy valamifajta békében élnénk.
De üresek lennénk. Nyitkos, zárt , üres szobák.
Szenvedély nélkül igazán halottak lennénk.