137. Get it done

Ma éjjel is kicsit elmenekültem a Summers házból. Komolyan, az agyamra mennek ezek a kölyök-vadászok. Egy nagy rakás dumás tinédzser. Ha még gonosz lennék egyenként leölném őket. Meg alapból is, tudod, milyen borzasztó ennyi emberrel egy házban lakni? Főleg nekem, gondolhatod, jó ideje egyedül élek, a magányos vámpír. Most elhívtam magammal Anyat. Tudom, ő valamennyi megért engem, és bírom az őszinteségét. És nincs kedvem egyedül menni piálni. Bár amikor legutóbb együtt ittunk nem lett túl jó vége. Azt hiszed, hogy azért hívtam el, hogy az asztal alá itassam, és megfektessem az asztalon? Ugyan már! egyszer bőven elég volt elkövetni ezt a hibát. Hihetetlenül idegesít, egy perce be nem áll a szája! De ha eleget iszik csak abbahagyja... Eszem ágában sincs szeretkezni vele! Miért ne hívhatnám el piálni? Buffy vacsorázni ment az igazgató úrral...
Azt hittem lesz egy kis nyugtom legalább most, hogy kikeültem abból a házból, amit lassan iskolának lehetne kereszteli, erre még ez is csak egyfolytában löketi. És még a tetejébe megjelent egy démon, közölte, hogy Anya ex-stricije küldte, és meg szándékszik ölni Anyankát. Gyorsan ledöntöttem, és filóztam pár pillanatig, hogy leálljak-e verekedni vele. Végül inkább úgy döntöttem, hogy meglépek Anyaval. Gondoljuk csak el, ha sikerül legyűrnie, akkor rövid időn belül a csajnak is annyi. Szóval hazahúztunk, de persze ennek semmi sem jó. Hát akkor én mit tegyek ha addig nem fogják békénhagyni amig ki nem nyírják? Talán az én gondom? Az az én gondom, hogy Anya megint itt járkál és sipitozik előttem. Jah, ezek a nők!!
És közben, hogy teljes legyen az összkép Buffy megjelent az igazgatóval, körbevezette a házon, és levitte a kis lakomba is. Wood igazgató úr, a 21. századi Robin Hood, a hős, talán jól állna neki a zöld ruha és tollas sapka. És mostmár mindenkit beavatunk ebbe a Főgonosz-Első dologba? Oké, nem árt a plusz erő... De a lelkemhez meg mi köze van? Ez már igazán magánügy! És még nekiállt vallatást is tartani. Hogy mikor mit tettem, hol jártam... Nem tudna leszállni rólam? Ebben a rohadt házban még ki az, aki nem ölt meg senkit? Legalább közvetve... És azóta már nagyon is megváltoztam. Huhú, ez a lélek-dolog nagyonis komoly! De ha így folytatod kedves Robin Hood azért még megejthetem a megölésedet!
És a napnak még korántsem lett vége. Buffy riasztotta fel az alvókat, nem valami felemelő hírrel. Az egyik kis vadász fogta és felkötötte magát. No persze az Első is benne volt a dologban, de végülis csak saját maga köthette a nyakára a kötelet... Buffy egyedül ment ki, hogy eltemese a halottat. Ő a Vadász, nem mutathatta ki, ez mennyire megviseli... Mindenki mélységes letargiába zuhant, meg is lehet érteni... magukat látták a halottban. Szerencsétlen lány.
És erre jött Buffy, és rá rohadtul nem jellemzően leüvöltötte a fejüket. Nagyon kemények voltak a szavai, hát szükség van arra, hogy a meggyötört lelkükbe még jobban belemásszunk? Nem volt nekik ez bőven elég? Nincs is kedvem hallgatni.
Szóval fogtam magam, és szép csöndesen kifordultam az ajtón. De Buffy nem hagyta annyiban. Én ugye nem vagyok potenciális vadász, nekem ehhez már nincs közöm... Erre kijelentette, hogy nagyon megváltoztam, már nem vagyok ide elég erős... Véres pokol, lelkem van, mostmár nem élvezem annyira a gyilkolást! De Buffy! Mindezt miattad csináltam! Azért változtam meg, hogy szeress! Jó vagyok! Hát nem ezt akartad? Nem, ő a veszélyes Spike-ot akarja. Amelyik meg akarta ölni őt! Hát jól vigyázz drága Buffy, jelen pillanatban nem sok választ el attól, hogy rádugorjak, és belemélyesszem a fogaimat a finom nyakadba!
Dühödten vonultam el. Buffy most meg mi a pokol bajod van? Teljesen megzakkantál? Az agyadra ment ez az Első-dolog? Téged is megölhet!
Némileg sikerült lenyugodnom és öszegeznem magamban a hallottakat. Aztán árnyakba és fényekbe borult az egész ház, villogott és pörgött, valami őrült varázslat lehetett... aztán megjelent valami démon, többen is ugrottak rá, iszonyat erős volt. És akkor jöttem én, rávetettem magam, le tudom nyomni, mint régen, ez az amihez igazán értek! De a démon a plafonba vágott, és elrohant. Én meg csak egy gúnyos megjegyzést kaptam. Hát rendben van, azért is megyek, megölöm a démont, és megmentem Buffyt! A régi Spike kell neki? Hát megkapja!
De minelőtt a randaság után indultam volna még tettem egy kitérőt a suli felé, egész pontosn a pincébe, ahol magamhoz vettem a jó öreg bőrkabátomat. Nem tudom mit sündörög errefelé Robin Hodd igazgató úr, de a kabátomról le lehet szállni sűrgősen New York óta megvan, évekig hordtam minden nap. Mennyi embert kínoztam halálra amig ez rajtam volt!
Indultam a démon bűze után, és jól megmutattam neki. Én vagyok az, Spike! Felvettem a vámpíri arcomat, és szétvertem a randa képét, ahogy kell. ahogy mindig is csináltam. Jó érzés volt, ahogy újra megtöltött az energia, a végtelen düh. És a győzelem mámora amikor kiütöttem a démont. És rágyújtottam a cigarettára, pontosan úgy, mint régen. Megtöltötte a tüdőmet a keserű füst, ahogy a régi erő.
Elcipeltem Buffy házába a hullát, úgy tűnik, éppen időben, és belelöktem abba a nagy por-körbe, ahol megynyílni látszott a tér.
Nagy fény körében Buffy visszatért.
Én pedig csak örülök neki, hogy újra itt van, és jól van, bár arcát komoly ráncok kínozzák végig, de egészséges. Csupán rossz hírt hozott. De túl fáradt vagyok, hogy most rá figyeljek. kijöttem a gyakorlatból, de ha lélekkel is, újra magam vagyok. Spike vagyok!