134. Potential

Már teljesen rendbejöttem, miután Buffy kihozott abból a barlangól még egy ideig nagyon kész voltam, de elég volt pár nap, és újra visszaszereztem az összes erõmet. Most Buffynak segítek kiképezni a vadász-csemetéket. Én játszom a rosszfiút. Annyira gyerekek még, ha gonosz lennék, simán megölném õket.
Kivonultunk edzeni a temetõbe. Ketten lopakodtak egyszerre, én mögéük kerültem, direkt még egy kis zajt is keltettem, hogy legyen valami esélyük, aztán mint a villám támadtam. Felvettem a démoni arcomat, és néhány másodperc alatt le is vertem õket. Ha ez élesben menne, már halottak lennének. De Buffy jó tanár. Talán nem reménytelenek. Bár néha azt hiszem... csak gyerekek még...
Aztán elõadtunk egy kis mûsort nekik Buffyval. Mondta, hogy támadjam meg, csak teljes erõvel. Hát úgy tettem, õ meg egy egyszerû mozdulattal kitért elõlem, és az egyik sírkõnek hajított. Au! Gyorsan felálltam, és neki ugrottam, de leterített, és elhelyezkedett rajtam, nehogy megszökjek. Közben lelkesen magyarázott az ifjoncoknak. Egy idõ múlva feltûnt neki, hogy kicsit jobban odavágott mint kellett volna, és valami keserû képet vághattam a fájó bordáim miatt. Hjaj, annyira kedves volt hirtelen ahogy aggódott, hogy minden rendben van-e... persze mondtam, hogy igen, semmi bajom, tudod, megszoktam már. De õ mindenképp ellenõrizni akarta, jól esett az érintése a hasamon...
Aztán az egyik kölyök benyögte, hogy forró helyzet...
Buffy gyorsan félrenézett, és leszállt rólam, hogy tovább folytassuk a vadásszá-képzést.
Megbeszéltünk másnap estére egy kis kirándulást, nemrég felfedeztem egy vámpír-lakot, már elhagyatottan, ez éppen jó lesz nekik, ismerjék csak meg a körülményeket. Amint lement a nap elmentem a Summers házba, és útnak indultunk.
A vámpírkuckó meglehetõsen siralmas volt, büdös, koszos és véres, nos, mint általában az ilyen helyek lenni szoktak, de azért meg kellett jegyeznem, hogy nem minden vámpír lakik ilyen helyen, a vámpírok is különbözõek, úgy van, és ott laknak ahol akarnak. Az egyikük megkérdezte, hogy én hol laktam. Rögtön mondtam neki, hogy bár egy kriptában, de azért nagyon izléses körülmények között, hogy úgy mondjam... kerestem rá a szót, végülis olyan menõ volt... aztán Buffy kisegített, kényelmes, hát igen, olyan volt, amennyire csak egy kripta lehet. Aztán persze jött a kérdés, hogy ezt meg Buffy honnan tudja... Nem válaszolt, megmondta, hogy menjenek, nézzenek körül. Igazán kár, kezdett érdekes lenni...
A lányok viszont találtak egy hullát. Buffy megszemlélte közelebbrõl, és mint kiderült, hát nem egy hulla volt. Egy ifjú vámpír. Épp kapóra jött, Buffy harcolni kezdett vele, miközben lelkesen tanította az esetleges utódait. Az egyikük, a legígéretesebbnek tûnõ, rögtön ugrott volna segíteni, de visszatartottam. Buffy nagyon is a kezében tartja a dolgokat.
Egy idõ múlva Buffy intett, és ketten kimentünk az ajtón. Magukra hagytuk a fiatalokat, bezártuk õket. Elég erõsek már, hogy négyen leöljenek egy vámpírt, nem lesz semmi bajuk.
Tényleg hamar végeztek vele, de nem volt még vége a napunknak. Egy démon bárba mentünk, dugig volt vámpírokkal és mindenféle gonosszal. Az újoncok persze még sosem jártak ilyen helyen. Buffy magyarázta nekik, hogy az össze itt lévõ legszívesebben eltörné a nyakukat, szóval jobb lesz ha vigyáznak, az ember ide nem szórakozni jön. És nem is nagyon inni, hacsak nem bukik a yak-hugyra vagy a vérre. Én ez utóbbira szavazok, de vannak jobb helyek is... Clemmel is összefutottunk. Volt annyi értelme, hogy bemutatta a kölyökvadászoknak, jobb, ha nem becsülnek alá senkit, és több is rejlik ezekben mint gondolnák...
Különben már simán rájöttek, hogy volt az a valami énköztem és Buffy között. Hogy van. A hülye nem jönne rá egyébként...
Xander szaladt hozzánk, hogy Dawn bajban van. A suliba szaladtunk, ahol egy nagy rakás szemtelen randaság támadta Dawnt és egy másik lányt. Nyilván, õ is egy potenciális vadász. Hamar lenyomtuk a démonokat, majd az új lány döbbent elõadását hallhattuk. Aztán Buffyét, hogy mindent elmagyaráz a kölyöknek. Na ekkor léptem le én, lassan már vége az éjszakának, és nem esne jól egy kiadós napozás.
Örülök, hogy csinálhatok valami jót, valami hasznosat. Még akkor is, ha én képviselem a rosszfiút, akit meg kell ölni, és csak azt hallom, hogy a vámíprok belül, egyszerû valójukban állatok.