132. Bring on the night

Nem tudom, hogy mikor �jultam el, de arra �bredtem, hogy valaki h�z, vonszol maga ut�n, �s nem tudok ellene mit tenni. Teljesen le voltam gyeng�lve, a fejemet is alig b�rtam felemelni. Az a d�mon... az �si valami... � r�ngatott, �s �n l�ttam magamat, de nem, nem �n voltam, ez csak ill�zi�, csak a szem�lyes szellemem. �s l�ttam Drusill�t, olyan volt, mint r�gen, �gy besz�lt mint r�gen... �s b�ntetett. Az�rt, amiket r�gen csin�ltam. A d�mont �sz�totta r�m, sz�pen kik�sz�tett... ahogy �n r�gen, a fekv�be r�gva, de tudod, �n nem fogok meghalni. �s nem fogok meghalni akkor sem, amikor a v�z al� nyomj�k a fejemet, megtelik a sz�m �s az orrom gyilkos v�zzel, �s b�nt, b�nt... Sz�ks�gem van a leveg�re, szabad �tra a torkomban, hogy �jra megt�lthesse a t�d�met. Sokszor megfulladok, de nem halok meg. �s olyan rettenetesen gyenge vagyok, kiszolg�ltatott, ahogy nekem voltak kiszolg�lva akiket meg�ltem... akiket megk�noztam...
Drusilla alakj�ban �llt el�ttem. De ez hazugs�g. Azt akarja, hogy hozz� tartozzak. Hogy megint gonosz legyek. Jobb volt gonosznak lenni, nem? Nem, nem �rdekel, nem leszek t�bb� az � szolg�ja, a marionettb�b�ja, nem teszem t�bb� amit � akar... �n �n vagyok, a pokolba is, �s �thet, �thet amennyit akar... nem adom fel magam! �s tudod, m�r nem hiszek magamban, �n nem... de... de � igen!