Mindig is
2007.05.24. 21:05
Azt hiszem valamikor álltunk már így ketten
Valamikor lestük ezt a tájat elveszetten
De titkos homályba vész
Ez a régi emlék.
Azt hiszem mindig is ismertelek
Talán szíved akkor még másként rebbent
És én is más szemekkel néztem e világot,
Talán nem is ezt, annyira máskor.
Talán madarak voltunk valamikor
Borzolt tollakkal szárnyalón
És odaföntről lestük a fák
Füvek, dombok vad kuszaságát
Vagy virágok voltunk, fehér szirmocskákkal,
Fűszálak, csillanó éllel
Messzi fák, mik bús ágaikat
Átvetik az úton, egymást elérve.
Lehettünk állatok, vagy emberek
Vagy egy-egy csepp eső,
Halvány fénycsíkja a naplementének,
Lustán végigterülő rét, zord erdő.
Bármik és bárhol is lehettünk
És amikor még nem is léteztünk
Csak azt tudom, hogy mindig ismertelek,
S mindig, ha nem is lehet, szerettelek.
|