128. Him

Eljött hozzám Buffy. Először nem tudtam biztosan, hogy csak képzelem-e, vagy tényleg itt van. Túl sokat játszott mostanában velem az agyam. De nem, ez tényleg ő volt. Egészen biztosan. Kedvesebb volt velem, mint az utóbbi napokban együttvéve. Kivitt engem onnan. Kivitt engem abból az átkozott szennyes pincéből, minden gonosz rejtekhelyéből. Régen szívtam már a kinti levegőből, mármint elméletben, gyakorlatban a vámpír nem lélegzik. De azért tudod, néha nagyon jól esik megtölteni a tüdődet a friss, tiszta levegővel, mégha ugyanazt fújod is ki amit belélegeztél.

Buffy kocsoba ültetett, és elvitt Xanderhöz. Nem is bántottak annyira a látomások… mert Buffy mindig visszarántott a valóságba…

Szemmel láthatóan (és füllel hallhatóan) Xander nem szívesen látott. Hát persze, meg tudom érteni. Neki mindegy, hogy ott őrülök meg a suli pincéjében vagy nem, még az is jobb, mintha Buffyt bántanám. Oh, mennyire igaz, mennyire… Nem is akarok maradni, nem, engem mindig csak elviselnek. Mint régen, amikor úgyszintén Xanderrel laktam, bár kissé xarabb körülnények között.

De Buffy, nem tudom miért, ragaszkodott, hogy itt maradjak. Szánalomból, bizonyára, mégis hosszú órákig szeretkeztem vele… És akkor nem undorodott tőlem, nagyon is nem, inkább ő is csak olyan volt, mint én…

De most itt vagyok.

És nemsokára szükségük is volt a segítségemre. A Summers lányokat megőrjítette valami pasi. Totálisan belezúgtak, de nem okés módon. Úgyhogy egy kicsit utánanéztünk a dolgoknak, meglátogattuk a bátyját, Mr. Nagymenőt, a tipikus szederke-kínzót. Hát szépen leesett az állam az ajtóban! Hát ez lenne az? Mint egy elcseszett túlkoros piás.

Elhelyezkedtünk a kanapén, és míg szeder meginterjúvolta a tagot én kissé körülnéztem a szobában. Azokat a kis porcelán angyalkákat szemléltem (Dru mindig vérző angyalokat látott az égen… Angel, ő nem bolondult meg ettől teljesen?) Gyorsan továbbléptem, családi képekre akadtam kis szürke keretekben. Egy kis idő múlva feltűnt, hogy mindkét képen ugyanaz a felső van, egy-egy fiún. Az egyiken ő volt, a másikan ahogy elnéztem az öccse. A mi kis Rómeónk. Meg is jegyeztem, erre felvilágosított, miszerint ez a ruhadarab afféle apáról fiúra szálló családi ereklye. Nem kell észlénynek lenni ahhoz, hogy rájöjjünk az összefüggésre…

Szederkével gyorsan elhúztuk a csíkot, bármily kedves is volt a marasztaló szó, én nem szándékszok mazsolát zabálni a pincében…

A Summers házba mentünk jelenteni. Ott is első pontban megállítottunk egy majdnem kiteljesedett varázslatot. Drága vöröske, minek kísérted a sorsot, tán újfent hajszínt kívánsz váltani? Van kevésbé veszélyes módja is, végy példát rólam…

Na de aztán szépen elcsicsregte mi is a nagy büdös helyzet. Will is belesett abba a bizonyos csákóba, és épp azon ügyködött, hogy lánnyá változtassa.

Bonyolult az élet.

A következő feladatunk az volt, hogy megállítsuk Buffyt mielőtt kicsinálja a suli igazgatóját. Vicces, vicces… És látnád azt a fergeteges fegyvert amit felé irányított! Ma már az egyszerű karó, kés, vagy netán pisztony nem is teszi meg? Egy vámpír gyorsaságával rávetettem magam, és megkaparintottam a gyilkos fémizét. Az a szerencsétlen lúzer diri észre sem vette. Én meg rohantam vissza szederékhez, Buffyval a nyomomban. Úgy tűnik a vöröskét mégis sikerült rábeszélni, hogy keresse meg mágiával az illetékes tagokat.

Újfent kocsiba pattantunk, és teljes gázzal előre, nehogy elkéssünk a bárhonnan is. Érzem a fiú szagát Buffyn. Nem tudom miféle bűbáj ez… De érzem a fiú szagát Buffyn, és fáj. És mi közöm van hozzá?

A kölyök felé vettük az irányt. A vonatállomásnál fékeztünk le, ahol egy kisebb csajvita után Buffynak leesett, hogy vész van. Dawn, a szerencsétlen Dawny éppen párnává avatta a vonatsineket. Természetesen Buffy felpattant a szembe száguldó vonatra, és az utolsó pillanatban pont megmentette. Hála az Istennek, Sátánnak, vagy ki tudja kinek kéne hálát adni. Hiába, ezek a Summers lányok a gyengéim…

Rövidebb lelkizés után szétváltunk, Buffy a hugával és a boszijával a kedvenc újfent ex-démonunkat kerítette be, míg én és szederke elindultunk, hogy elraboljuk a bizonyos ruhadarabot. Megbújtunk a sarkon, és míg a préda, oh, mondani akartam, a célpont, valami töröttlábú barátnőjével bicegett, letéptük róla a felsőt, és elvágtáztuk.

Szederke Buffyékhoz ment, hogy megsemmisítse azt a xart. Azért megfordult a fejemben, hogy talán inkább megtartja… de azért ennyire ostoba azért még ő sem lehet…

Én meg visszahúztam szeder lakásába, a jelenlegi lakóhelyemre. Nem épp luxushotel, de a pincénél jobb. És jól esik a forró vízben zuhanyozni (Dru vérző csillagokat lát még a zuhanyrózsában is…)