127. Selfless

Ott �ltem teljesen magamba zuhanva, �s b�multam, hallgat�ztam... amikor Buffy megjelent. Mindig csak erre v�gyok. Hogy velem legyen. Hogy kedves legyen. Hogy... hogy elmondhassam neki, milyen ez az eg�sz. Mes�ltem neki Drusill�r�l. Akit meg�ltem volna �rte. � mindig is �r�lt volt. Olyat l�tott, �s olyan hallott, amit �n nem. Megbabon�zva b�multa az eget, hogy v�r csurog a csillagokb�l, meghintve a l�t�hat�t sz�l�t. Akkor is az eget b�multa, amikor bent volt. � hallotta az �neket, amit a haldokl�k sikoltanak magukb�l a cs�ndben is. Leny�g�zte az eg�sz. Engem pedig � ny�g�z�tt le, a maga m�dj�n... �s mostm�r teljesen meg�rtem �t. Idebent s�rnak v�rt a csillagok. L�tom, �s hallom �ket.
Buffy pedig mosolyog r�m, tudja, hogy �n �n vagyok, �s hogy � pedig �, �s mindegy mi t�rt�nt, mi majd �tjutunk rajta, egy�tt... seg�t nekem, kivisz engem innen, hi�ba mondom, hogy nem kell, nem �rdemlem meg, � er�t ad nekem, � velem van... megmutatja, hogy hov� menjek... megmutatja...
Az arcomhoz �rt, �n pedig magamba roskadtam, �s �reztem a keze �rint�s�t a hajamon...
Buffy megsz�lalt, de valahonann messzebbr�l... felkaptam a fejemet, �s nem �llt mellettem senki... Eloszlott mint az �lom... Buffy ott �llt az ajt�ban... igen? Nem, nem hiszem. Ez nem igazi... ezt csak elk�pzelem, mint mindig, mindent. Ez nem val�s�g! Csak hallucin�lok! A pokolba Buffy t�nj m�r el innen! Most kem�nyen sz�lsz hozz�m? R�m parancsolsz? Hogy itt minden, minden rossz? Hogy menjek el? Buffy, dr�ga Buffy, nincs hov� mennem, tudod... De menj m�r innen, t�nj innen, nem akarlak hallani, nem hallak, te csak mese vagy, te csak az agyam... menj innen, takarodj, hadd legyek magamban!