124. Beneath you

A suli alaksorában. Sose vágytam jobb helyre, mondhatom... a patkányok lakóhelye. Csöndesen járnak, hallom a kicsi lábacskáik neszeit, ahogy mozgatják az orrocskájukat... Ha teljesen ráhangolódok egyre, olyan mintha... nem is hallanék semmi mást, mögépokadok, olyan hangtalanul, ahogy csak egy vámpír tud, és ő nem vesz észre, de nem hallod? Hangosan beszélek, mégsem vesz észre, nem értem... Nem számít...
És akkok rengeni kezdett a föld, arrébbsétáltak a dobozok, hallom, érzem magam fölött, mellett, itt a föld alatt, van valami, valami nem jó... Oh, a fejem... még ne, még ne, tudom, még nem állok készen, nem állok készen semmire, és a fejem, széthasad a fejem...
Hát mégis kimentem, mert ki kell valamikor, és mit tehetnék? Megváltoztam, tudom, és azt akarom, hogy Buffy is lássa rajtam.
Hát látta is amint megjelentem nála. Persze jött az ismerős történet, hogy a fenét akarok itt... Tudod Buffy, én nem akarok semmit, csak segíteni, nem a világnak, csak neked mint egy barát, csak mint egy barát. Igen, és kell is neki, kell Buffynak a segítség, ő is tudja, hogy közeledik valami... Tudom, hogy tudja, Buffy, mondd, hogy nem tudod, és elmegyek... de nem, tudtam...
És Buffy, miért nem beszéltél rólam? Miért titkoltál? Mit mondjak? Valójában köszönöm, ki voltam bukva, totál ki voltam bukva. Csak, hogy tudd, de már jól vagyok.
Volt ott egy csaj, semmit nem tudott a dolgokról, se rólunk, de a cuccokról. Hát ő volt beszélyben. Kibújt a föld alól valami féreg, na ez volt. Buffy és én oda mentünk, ahol mindez történt. És hogy teljes legyen a kép még egy agresszív Dawnyval is összetalálkoztam. Közölte, ha bántom a nővérét megöl álmomban. Nahát, príma!
A tetthelyen fel volt töredezve a beton. Benéztünk alá, kicsit szétpakoltam a romokat. Buffy pedig... csak mondta, hogy mi soha többé együtt... de rendben tudom mit akarok mondani, és semmi, nem akarom. Nem mondhatom, hogy bocsánat, nem tudom mi ütött belém, de most megváltoztam. De igen, jobb lettem, hidd el Buffy. Most segítek, úgysincs jobb dolgom. használj ki nyugodtan, semmi baj, én itt vagyok...
Aztán a Bronze-ba mentünk. A régi történet, Anya...  kis démon csaj, na igen. Szóval ő volt. Az ex-pasit rég-kihalt féreggé változtatta. El is akarta húzni a csíkot, de nem hagytam... aztán megint egy kis magyarázás az új csajnak... na igen, ha meggondolom még ki nem feküdt le itt mindenkivel? Uh... na ne :-)
Aztán Anya rám nézett, valami ámuló szemekkel, és majdnem... majdnem lelplezett, majdnem kimondta, miért látja meg bennem? Nem! Kuss, fogd már be! Képenvágtam. Csak nem akarom, hogy tudják az istenit! Persze verekedés lett belőle. Előbújt a démoni arcom. Hát látod Buffy, nem igaz, még most is ugyanaz vagyok, hogyan változhatnék meg? Ugyan! Erre leütött. Tudod mikor ért hozzám utoljára? Tudod mikor értem hozzá? De ő sebesen elszaladt, én meg egyenesen utána.
Kibújt a földből az a gusztustalan kis féreg. Gyorsan szereztem egy botot, hát persze, tudod mire van szükségem? Gyilkolni, végre meggyilkolni valami démont! Jót tenni! De amikor szúrtam... már ember volt! Ledöftem, megöltem, oh, ne, nem akartam, ne haragudj, nem ezt nem akartam... Nem, ez most sok, itt a fejemben, nem! Ah, most is szólnak hozzám, igen, megöltem, mindig megöltem, mindig öltem, mit vársz? Hogy minden jobb lesz? Buffy, Buffy... Tudod, alulról jön majd és elnyel, és véres lesz, és véres pokol itt ez az egész, ez még csak a kezdet...
Elszalastam, el, a templomba, nem szabad, a vámpír nem megy templomba. Buffy megjelent ott... És fájt, miért akar hozzám érni? Igen, húsból vagyok, ez vagyok én, ez semmi más, hát ezt akarod? Kiszolgállak, mint mindig, hát nem kell, ez sem kell? Ha nem, hát nem.
Én csak kerestem, a szikrát... valamikor... azt álmodtam, hogy megöllek, de nem tudtam, csak utánad mentem, csak veled legyek... És itt belül, az a szikra, mindig, mindig ott volt, most is itt van, feléledt, és fáj, és éget belülről... Igen, Buffy, igen, a lelkem... Ezt akartad, ugye? És... és most idebenn van mindenki, és hozzám beszélnek... Minden amit tettem... mindenki akit... - és ő... és ez... a másik, akit megvetsz. Az is itt van. Mindenki. Mind csak azt mondják hogy menjek.. menjek... a pokolba. És tudod miért, mindezt miért? Nem tudod? Buffy, miért tesz meg egy férfi valamit amit nem kellene neki. A lányért. Hogy az övé legyen. Hogy az a fajta férfi legyen aki soha nem... hogy olyan férfi legyen... És ő megbocsát, és mindenki megbocsát, és mindenki szeret mindenkit. Szeretni fogják a férfit....
Szeretni... A keresthez sétáltam, egészen közel, bámultam, a szent kereszt, a halál... Ráborultam, éreztem ahol hozzám ér... Mondd, megpihenhetünk már? Égetett a kereszt, éreztem a füst szagát is... Buffy, megpihenhetünk már? Mondd, megpihenhetünk már?