122. Grave

Következõ próbatételként rámúszítottak egy-két jó randa démont. Mondanom se kell, szépen kicsináltam õket! Megszereztem tõlük a kardot, és lenyisszantottam a fejüket. Nem is volt olyan nehéz...
Aztán meg megszállt egy csapat undorító bogár. Ahogy fürgén másznak végig a testemen... - brrr... Maga a rémálom! Végiggyalogoltak a testemen, oz orromba másztak... iszonyú!!!
De kibírom, mindent kibírok, mindenkit legyõzök, csak kapjam meg amit akarok!
És végre, miután jó alaposan kikészítettek - uh, hát bírtam volna még egy darabig, de õszintén, már nem sokáig - végre a démonkám közölte, hogy megkapom amit akarok.
Hát végre, most majd megölöm Buffyt. Most majd megmutatom a Vadásznak. Meg én!
Néztem azokba a hideg zöld szemekbe, és...
- Lelket kapsz.
A csupasz mellkasomra csapta a kezét, és szinte láttam, ahogy átjár a fény. Megtöltött a tûz, éreztem ahogy végigkúszik a testemen, lassan uralma alá vonja minden porcikámat... Égetett és szúrt és fájt, és halottam, hogy zizeg a fülemben, nem is fülemben, az agyamban, hogy üvöltenem kellett tõle...
Aztán magába zárt a sötétség.
Elájultam.