121. Two to go

Hadd lássam azt a híres próbát! Nem tudom miféle lehet, hát biztos nem valami nyugis, de állok elébe!
Aztán persze meg is láttam, és szépen elé is állhattam. Szóval egy jó nagydarab egyénke volt, hát nem ember, valami képződmény, pokol tudja milyen fajzat. Mindenesetre amikor összeütötte az ökleit láng csapott fel belőle. Na ez már valami! És igen erős is volt! Méltó ellenfél, na de azért túlzásokba ne essünk. Odavágott nekem egy-kettőt, meg alaposan meg is égetett. De nem bírta túl sokáig, megragadtam a közeledő öklét, lecsaptam néhányszor, amígy a földre került. Hasra fordítottam, szépen föléálltam, és egy egyszerű mozdulattal eltörtem a nyakát. Nem volt nehéz, igazán, csak egy kis roppanás, már régen begyakoroltam.
És most aztán hajrá, túl vagyok a próbán, kérem amit ígértél! Az leszek, aki valaha voltam, aki mindig is voltam!
Erre po.fáncsapnak egy-két szóval, miszerint EZ MÉG CSAK AZ 1. PRÓBA VOLT.
Nahát igazán pompás mondhatom, szóval 3 próba mint a mesékben, vagy mi a véres pokol?
Hát jó, hajrá!